Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 12. szám - Heltai Nándor: Tóth Lászlónak is köszönhető, hogy Kecskemét szívébe fogadta Kodály Zoltánt

fiatalember sem ebből, sem más beszámolókból nem tudhatott a zeneszerző kecskeméti kötődéseiről.

Ha mégis, akkor is hallgatnia kellett, mert tanácsköztársasági, nagyrészt kulturális szerepvállalása miatt még tilalmi listán lévén, nem ujjonghatott volna föl egy új csodálatos magyar tehetség fölragyogásakor, mint két évvel később „a mának hálátlan talajából kinövő" József Attilát a magyar vidéken másodikként méltató cikkével.

Kodály, Tóth László, Ady, Debussy és a népdal

Ma már tudjuk, hogy Kodály és Tóth László sok mindenben egyformán gondolkodtak a világról, egyformán hittek a művészet emberformáló hatalmában. Mindkettőjüket egy életre elgyűrűzte Ady Endre költészete, mindketten keresték a nemzeti és európai értékek közös nevezőjét, csodálták a századok lelkét őrző népdalokat.

Kodály Zoltán kora ifjúságától ráérzett Ady Endre költészetének korszakos jelentőségére. 1925-ben megjelent Magyar zene című tanulmányában nyelvünk ősi rétegeinek a felfedezéséért csodálta új időknek új dalnokát: „Nekünk támadt egy új költőnk, Ady, aki a maga nyelvét a régi magyar nyelvből alakította ki csodálatosan". Élete delén a zeneszerző, zenetudós összegyűjtött írásaihoz Ady Endre-sorokat választott mottónak.

Ugyanígy Tóth László számára is életút-befolyásoló poéta volt a „vér és arany" költője. A Katona József Gimnázium 400 éves fennállására kiadott évkönyvben közölt visszaemlékezéseiben azért is dicsérte a közéletben szerepet vállaló osztályfőnökét, Garzó Bélát, mert „tudta, hogy rajongok Adyért, s a felsőbb osztályokban mindig szentelt néhány percet Ady egy-egy újabb kötetének, s a körülötte dúló harcoknak ismertetésére. Bátran és meggyőzően méltatta nagy jelentőségét". Ifjú hírlapíróként már 1914. február 17-én, a Leányegyesület irodalmi estjét méltató tudósításában dicsérte a maga is ifjú költő Székely János, „a legnagyobb" Ady Endre korfordító jelentőségét kiemelő előadását. Tóth László szerint „már öt éve a Katona József Körben is kellett volna beszélni róla". Egyetértett vele Sisa Miklós jogakadémista, a Galilei Kör későbbi elnöke. Az összejövetel végén a fiatalok „Ady tüzével, Szép Ernő kedvességével járták a táncot”.

Zenei ízlésének Kodályéhoz hasonló irányultságát is osztályfőnökének köszönhette. Említett visszaemlékezése szerint „Garzó Béla a muzsikában is a haladást képviselte. Tőle hallottam először Debussy nevét, ösztönzésére lettem tagja az ifjúsági zenekarnak, mint gordonkás."

Kodály élete végén, 1965-ben, is büszkén hivatkozott a párizsi Phonothéque Natiönal- ban adott nyilatkozatában arra, hogy - 1906-ban - ő hozta az első Debussy-kottákat Magyarországra.

A szép iránti olthatatlan vágya, vagy - valószínűbb - Bartók és Kodály hatása keltette föl Tóth László érdeklődését a nép ajkán fennmaradt dallamok iránt? A városi börtönből 1921-ben írta húgának: „Sok népdalt gyűjtök itt bent, majd legközelebb, ha csak tudok, leírok néhányat. A hegedűm be van ágyazva, csak éjszaka pöngethetem."

1934-ben, a Kecskeméti bokréta bemutatkozását köszöntő beszédében hangsúlyozta: „nemzeti missziót teljesít a Paulini Béla által megteremtett ős talajból fakadó szépségével megejtő Gyöngyösbokréta [...] népünk századok viharain átmentett művészete."

Kodály 1937-ben, a Magyarság néprajza kötet számára írt tanulmányában foglalta össze legátfogóbban a népzene jelentőségét. „Egészséges nemzet életének annyira szerves része, hogy ott látjuk mindenütt: Jelen van a művészetben, a közoktatásban, a társadalmi élet megnyilvánulásaiban."

\

67