Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 12. szám - Péteri Lóránt: Zene, oktatás, tudomány, politika (Kodály és az államszocializmus művelődéspolitikája [1948-1967])

szakemberek általi tanulmányozását, illetve amerikai zenepedagógusok továbbképzését és a Kodály-pedagógia egyesült államokbeli meghonosítását. A program meghirdetésében része volt Kodály 1965-ös amerikai látogatásának és a Johnson amerikai elnök tanácsadójaként működő Isaac Stem hegedűművész támogatásának is. Mindezt a hazai külügy döntéshozói óvatos örömmel fogadták: „Ha a program tervei eljutnak a megvalósuláshoz, az nem csak személyileg Kodály tudományos érdeme, hanem egyben a magyarországi zeneoktatási módszerek eredményeinek nagy elismerését is jelentené."

, Megjegyzendő, hogy a kodályi pedagógia ilyesfajta propagálása nem csupán a magyar, de az amerikai fél számára is fontos politikai dimenzióval bírt. Johnson elnök 1964-ben meghirdetett, úgynevezett hídépítési politikája realitásként ismerte el a szovjet tömb létezését, és a kapcsolatok normalizálására törekedett a forradalmat vérbe fojtó, majd számottevő konszolidációs munkába fogó Kádár-rezsimmel. A Kodály-pedagógia iránti lelkes amerikai érdeklődés megnyilvánulásaival párhuzamosan diplomáciai tárgyalások zajlottak, melyek 1966 novemberére a két ország közti kapcsolatok nagyköveti rangra emeléséhez vezettek. E politika elfogadtatásához Johnson adminisztrációja számára kapóra jöhetett, hogy Kodályt, a nemzetközi tekintélyű humanista személyiséget a Kádár-Magyarország afféle utazó kulturális nagyköveteként lehetett feltüntetni az Egyesült Államokban.

Kodály és az államszocialista művelődéspolitika viszonyának sajátos és minden bizarr elemével együtt is jellemző intermezzója volt Kodály 1963-as moszkvai útja. Sárai Tibor zeneszerző, a Magyar Zeneművészek Szövetsége főtitkára 1963 tavaszán arról az igen zavarba ejtő tényről tájékoztatta Ilku Pál művelődésügyi minisztert, hogy Kodály Zoltán Szovjetunióba való meghívása „négy vagy öt éve" halasztódik: Kodály késznek mutatkozott már 1960 őszén utazni, kérve, hogy az utazást valamelyik műve (például a Háry János című daljáték vagy a Psalmus Hungaricus című oratórium) bemutatójával kössék össze. Később már csupán két feltételt szabott kiutazásához: korára való tekintettel ne kelljen télen utaznia, és a látogatást kössék össze valamilyen egyéb programmal - egy általa adandó tudományos előadással vagy a Szovjetunióban még be nem mutatott zeneműve premierjével. A szovjet fél ígéretet tett arra, hogy Leningrádban az 1961/62-es szezonban bemutatják a Háry Jánost. Csak az évad végére derült ki, hogy a premiert elhalasztják: „Közben Kodály a nyugati meghívások jelentéktelen részének eleget téve elkezdte utazásait a kapitalista országokba. Ebbe az időszakba esik az oxfordi díszdoktorrá avatás, a Szimfónia több országban történt bemutatója, a Psalmus Hungaricus előadása a salzburgi ünnepi játékokon, Beethoven IX. szimfóniájával egy műsorban stb. Ilku elvtárs bizonyára tudja, hogy azokban az országokban, ahol Kodály megjelent, az állam vezetői és miniszterelnökei szokták fogadni, és bizonyára tudja azt is, hogy ilyen alkalmakkor milyen harcosan szokott a szocialista Magyarország mellett kiállni."

Sárai Tibor fogalmazta meg e szavakkal a helyzet kínos aszimmetriáját. A Háry-bemuta- tó penzumát mindenesetre átvette a moszkvai Sztanyiszlavszkij-Nyemirovics-Dancsenko Színház, s a premiert 1963 áprilisára tűzték ki. Amint Sárai tudósít: „A Sztanyiszlavszkij Színházból hárman fel is keresték Budapesten Kodályt a télen, a részletek megbeszélése végett. Az Öreg egy csomó változtatásba, még zenei természetűbe is belement, mert any- nyira kíváncsi volt a Háry szovjetunióbeli fogadtatására."

Csakhogy időközben Moszkvában ismét az előadás elnapolása mellett döntöttek, mert, úgymond, elégedetlenek voltak a fordítással. Megint a Zeneművészek Szövetsége operatív irányítójára, Sárai Tiborra hárult a „megtisztelő feladat", hogy a közölje a hírt Kodállyal. A szovjetek meghívták ugyan egy Psalmus-előadásra, de Kodály ezt nem fogadta el, mondván, hogy „[...] őt a Háry érdekelte volna".

Végül 1963 decemberére mégis kitűzték a Háryt. Az esemény ugyan Kodály kérésével ellentétesen télen zajlott le, ám így mód nyílt arra, hogy a szovjet zenei és kulturális élet

60