Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 12. szám - Tóthpál József: Kodály Zoltán és a magyarság sorskérdései
Tóthpál József Kodály Zoltán és a magyarság sorskérdései „Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort: Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!" (Kölcsey) Kodály Zoltán személye - időben és térben - oly közel van még hozzánk, s oly magasan emelkedik fölénk, hogy hatalmas alakját nem láthatjuk igazán és tisztán. Legfeljebb, ha annyit mondhatunk: életműve, művészete a megváltás igézetét és utópiáját hordozván - a magyar és az európai valóság horizontján - az örökkévalóság csillagai között ragyog... S ha majd elmúlik minden itt e Földön: ezoterikus zenecsillaggá lényegül Szókratész, Platón, Empedoklész és Augustinus univerzumában. Művészetének fogantatását keresve, kutatva - magyarságának tudatos megvallá- sa, a magyarsághoz való tarozását kifejező és tanúsító megtestesülése mindenképpen Galántához köthető: „Lehettem volna zeneszerző a klasszikus mesterektől tanulva is, s talán európai hírű akkor is, ha sose találkoztam volna Galántával. De magyar zeneszerző, magyar zene szerzője nem lehettem volna soha a házunkban megforduló s élő szolgáló leányok nélkül, akiknek danája először döbbentett rá: amit ők dalolnak az a ami ismeretlen, történelmünk során tőlünk elidegenített, de most újra megtalált saját zenei anyanyelvűnk: az igazi klasszikus magyar zene világa..." - mondja 1943-ban a Galántai dalosünnepen, hangsúlyozván azt is, hogy: „Én ■•■egy egész országot, egy egész birodalmat találtam itt Galántán. Ez a tenger éneklő fiú és leány a mi szebb és igazabb jövőnk, a mi magyarabb magyarságunk. A magyar lélek és kultúra záloga." Mindezt különösen azért szükséges előrebocsátanunk, mert Kodály maga is érteni és megfejteni véli és akarja életének rejtélyét: „Mi lehetett a hajtóerő, amely minden akadály ellenére máig egyenes úton hol röpítette, hol vonszolta ennek az életnek szekerét? Egy reménytelen, viszonzatlan, viszonozhatatlan szerelem. A néphez, melynek ezeréves látható története, és talán még jobban nyelvében, dalában élő többezeréves láthatatlan élete ellenállhatatlanul vonz magához vérségi kötelék nélkül is..." - írja a Visszatekintés előszavában. A „vérségi kötelék nélkül" nyilvánvalóan azt jelenti, amint ezt Kodály 1965-ben egyik nyilatkozatában megfogalmazta: ősei apai ágon flamand takácsok voltak, akik valamikor a hugenotta időkben Brügge-ből Brno környékére, majd Magyarországra települtek át, anyai ágon pedig a családi hagyomány szerint lengyel nemesek voltak az ősök, akik az ország egyik felosztása után költöztek át Dél-Magyarországra. Kodály zeneszerzői pályájának - hazai szerepvállalásának - alakulását a családi vonatkozásokon túl nagyon sokféle tényező befolyásolta. Érdemes itt megemlíteni egy érdekes, bár elemeiben egymástól független, mégis sajátos összefüggést. 1886-ban Hubay Jenő - Liszt Ferenc tanácsa ellenére: „Ne menjen a Lajtán túlra!" - otthagyja jól jövedelmező brüsszeli stallumát, és Trefort Ágost kultuszminiszter hívására elfoglalja a budapesti Zeneakadémia hegedű tanszékét, húsz évvel később Kodály 1906-ban - Riedl Frigyes irodalomprofesszor, doktori vizsgájának „cenzora" buzdítására, 5
