Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Bence Erika: A mai Jókai-értés (Az Erdély aranykora és a Dzsigerdilen)
tégia helyett tehát inkább az ironikus távolságtartás gesztusára szólít fel. Ezt a hangvételt a fülszöveg egyéb közlései is nyoma tékosítják. Dzsigerdilen - A halálos szerelem története; Dzsigerdilen - A török kor kis és nagy hőseinek élvezetes karneválja; Dzsigerdilen - It's the real thing. Reklámszlogenként ható hiányos mondatok mind, amelyek azonban megerősítik, sőt kibővítik a megelőző bekezdés információit: a történetelbeszélés hagyományos eljárásait szerelmi és történeti tematikával kapcsolja össze, műfajtípusok ötvözetére, s a világértés tapasztalati alapjaira utal. A török korra vetülő elbeszélői távlat a „halálos szerelem" románcos történetével, a realisztikus hangvétel a karneváli, tehát rendezetlen és esetleges képfelidézéssel párosul. Márton László - aki szerint a magyar regény alakulástörténetének „töréspont"-jai a „műfajok vagy az írásmódok között húzódnak"2, azaz irodalmi jelenségek folytonosságának kérdését vetik fel - a karneváliság fogalmát - természetszerűleg Hamvas Béla regényírásában értelmezve - „a történelmi horizont egyik nagyszabású ... felszámolásának"3 tartja. Az értelmezés szerint a XX. század utolsó két évtizedében (a tanulmány szerzője példaként Esterházy, Nádas, Krasznahorkai prózáját, Tandori, Petri, Kukorelly, Parti Nagy líráját említi) az irodalmi tradíciókkal való viszonyban „a szétszedés, a mozaikkép szétszórása vagy mozaikszerűségének leleplezése volt a fontos".4 Háy János Dzsigerdilen című regénye 1996-ban a „régi magyar ügyek"5-ről szóló irodalmi beszédmódoknak az idézettektől eltérő változatát teremti meg, azaz „törést", más terminológiák értelmében: irodalmi paradigmaváltást indukáló mozzanatként identifikálódik. Nemcsak lebontja, de újra is írja az építkezési alapul vett formát, amely ez esetben a fülszöveg által hangsúlyos gesztusokkal propagált XIX. századi magyar történelmi regény, annak az eposzi tartalmakat és funkciókat is átvállaló románcos változata. A regény további elemzése majd arról győz meg bennünket, hogy ez a feltételezésünk csak részben helytálló, azonban e ponton a hagyományként vállalt regénytradíció feltárására irányul figyelmünk, annál is inkább, hiszen a fülszöveg következő pontja ebben igazít el bennünket. A Jókai- idézet („Alig teltekei évtizedek, s lassan mindent dzsigerdilennek, a szív gyönyörűségének neveztek, amiért szablyát villantani, életet adni érdemes.") a főcímben jelölt fogalom (dzsigerdilen) és az alcím (A szív gyönyörűsége) közötti viszonyt magyarázza. Ezek szerint a dzsigerdilen a szív gyönyörűségét jelenti, vagyis azt az értéket, amely az életáldozat erkölcsi mértékével azonos. Látszólag tehát könnyű dolgunk van, csak a mottó szöveghelyét kell megjelölnünk, és felismerhetővé válik a történelmi regénynek az a változata, amellyel a Háy-regény diszkurzív viszonyban áll. Az idézett Jókai-szöveg azonban nem létezik, álidézet, legalábbis az eddigi filológiai kutatások még nem azonosították származási helyét. Kulcsár-Szabó Zoltán6 a Jókai-szótárra hivatkozik, amelyben a dzsigerdilen szó nem szerepel. Török Lajos7 A történelem (félre)olvasása című, az Erdély aranykorával foglalkozó tanulmányában Háy János Dzsigerdilenjét és Láng Zsolt Bestiárium Transylvaniae, Az ég madarai című regényét (a jegyzetekben hozzá kapcsolva még Márton László Jacob Wunschwitz igaz története és Daroasi László A könny-mutatványosok legendája című alkotását) a Jókai teremtette „műfaji tradíció újraírásaként"8 interpretálja. Az idézett Jókai-szöveg azonban nem az Erdé/y-dilógiából 2 Uo. 150. 3 Uo. 155. 4 Uo. 5 A történelmi múlt szinonimája Márton László idézett tanulmányában. 6 Kulcsár-Szabó 1997. 211. 7 Török 2001. 245., 13. jegyzet 8 Uo. 244. 87
