Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Zelei Miklós: A nagy szovjet cirkusz (Egy nap Zoltai Károllyal)
gyönyörűen, jobban, mint én. Szírunagyar volt. Kezdett kínossá válni a helyzet. Az egyik olyan kétajtós szekrény kezdett felém nyomulni, egyre közelebb és közelebb. Mondom, ez a lakásom, a szerkesztőség meg a másik lakásban van. De egyébként is, van házkutatási engedélyük? Idáig jutottunk, mikor megint csengettek.-A szekusok mutattak valami igazolványt?- Nekem semmit. Valamit halandzsáztak. Megint csengettek, ott álltak az ajtóban a KGB-sek. Na mondom, most mi lesz itt a lakásomon? Párbaj a szeku meg a KGB között?!- A KGB-sek igazolták magukat?- Ó! Roppant kellemesen. Nagyon gyorsan kihessegették ezeket a szekusokat. A szekusok távozóban közölték, nem lesz jó, ha találkozunk. Igyekszem elkerülni, szóltam vissza, ez így annyiban is maradt. A KGB-sek lehallgatták, hogy mi történik, jöttek, kipaterolták ezeket a románokat, és utána énhozzám nem szólt egy szót sem se a KGB, se a Securitate. De még 2005-ben is kaptam egy olyan fülest, hogy ha nincs dolgom Romániában, akkor hagyjam magam pihenőben. Ott vagyok a listájukon a határnál, nem kéne nekem arra menni.- Az Európai Unió és Románia határán?- Nem ajánlották. Ha nem feltétlen fontos, ne menjek arra. Még számon tartanak.- Ezt mondták? Vagy érződik?- Megsúgták nekem. Azért még mindig vannak kapcsolataim. Hát ezt köszönhetem a Ceausescuval történt kalandjaimnak. Már jóval korábban, a nagyváradi Kádár-Ceausescu- találkozón is kiszúrtam a Ceaut. Amikor Kádár mondta a pohárköszöntőt, akkor Ceausescu az ujját, nem tudom, hogy a protokoll szerint hova is kellett volna tennie, de tövig benyomta az orrába. És én megcsináltam, rámentem a kamerával. Közszolgálat.- Kádár János moszkvai látogatásai hogyan zajlottak le?- Jött a telex a gyártástól, hogy holnap reggel érkezik Kádár elvtárs. Mindig a Kijevi pályaudvarra érkezett. És ott már ki volt jelölve, hogy melyik ország melyik tudósító csoportja hol állhat. Ha jött a telex, akkor tudtuk, hogy menni kell. Mentünk, üdvözöltük Kádár elvtársat.- Már hogyan ?- Volt vele egy pár személyes találkozásom. Már beszéltem Ceausescu nagyváradi orrpiszkálásáról, ezt követően még szót is váltottunk Kádár elvtárssal. 1977. június 15-16-án tartották a találkozót Debrecenben és Nagyváradon. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára tárgyalt. Ceausescu nem tudta eldönteni, hogy Nagyváradról autóval, vonattal vagy repülőgéppel jöjjön Debrecenig hetven kilométert. Végül is repülőgéppel jött, de kikötötte, hogy ötezer fős ünneplő tömeget kér a reptérre. Na, több üzemet autóbuszok tömkelegé kiszállított a reptérre, és vártuk Kádár elvtárssal Ceausescut. Nem cipeltem, hanem letettem magam mellé a földre a kamerát. A kormányőrség, az engem ismert, a kormányőrség főparancsnoka is ismert, engem odaengedtek. Úgyhogy mellettem állt, így állt mellettem Kádár, a kis vadászkalapja a fején, pöfékelt. Jól elbeszélgettünk. Aztán jött a hírnök, lihegve szólt: ,,Má' jön!" „No jó!" Na, akkor én is, ha már jön, felveszem a kamerát. Aztán mégse jött. Visszatettem a kamerát, Kádár meg elszívta a cigarettát. A csikket így ledobta a földre. Óhatatlanul szemmel követtem. Ő meg kiszúrta, hogy látom, hova dobja a csikket. Úgy összenéztünk, és azt mondta: „Most hova dobtam volna?" Na végül is csak megjött Ceausescu. Kádár a vadászkalapját hátra se nézve, a tarkójára tolta. Rögtön ott termett egy kormányőr, aki megfogta. Jó zsíros vadászkalap volt. Rám néz: „Na, menjünk!" De így, hogy „na, menjünk"! És még hozzátette: „Csókolózás nincs!" Elsőként robbantak ki a gépből a fotósok és az operatőrök. Mi nagyon kevesen voltunk, 79
