Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Bene Zoltán: Kis, szerelmes történet
„Cipellek remegő inakkal: oly súlyos vagy, ha nem vagy itt. Mondd, mért vagyok oly tehetetlen? Mondd, mért vacogok nélküled? Adj csöpp nyugalmat annak, aki nyugtalanságra született." Szerelmes vagyok, és nem tehetek semmit, mondta ki hangosan. S ha bármit teszek, nem lesz benne köszönet. Ha semmit sem teszek, az is hiba! Végzetes. Matt? Inkább patt... És újra Szilágyi Domokos: „Roskadok felnőtt életem tudatosult súlya alatt. Cipellek, egyre nehezebb, amíg végül belőlem is csak ez a szerelem marad." Csak ez a szerelem marad. S ha ez igen, hát marad minden. Minden megmarad. Ez a titok. - Sz. Zs. nem értette magát. Mint egy hülye filmben, gondolta. Csak ez most igaz. Inkább: csak ez igaz. És semmi más... „Falogatom napjaim, így, köröm közül, mint ki el sem kárhozik, nem is üdvözül. Falogatom napjaim - álomban? imetten? - egy hét alatt, istenem, hogy megöregedtem." Itt abbahagyta a gépelést. Itt hagyta abba a gépelést. Abbahagyta, és itt hagyta abba, mert nem tudta, mitévő legyen. Nincs jó megoldás. Semmilyen megoldás nincs. (?) Hacsak...- Mit hacsak, bazmeg?! - legyintett Szomor Zsoltra Pósa nevezetű ősrégi, kor- hatag barátja. - Világos, mint a nap. Vesztes vagy. Úgyse nyerhetsz... 24
