Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Fekete J. József: Bájosan együgyű kőszobrok (Helyi színek és túlszínezések négy Gion-regényben)

Hajnalban szép vászoncseléd sétált erre kelet felé, ide bújt, s ha nem találom, kihűl az én magyarságom.

Fekete föld a két orcám, túlnan e bánatos Volgán, szemeimen, szívem burkán ott szerelmem, - a vogul lány.

Magyar legény éjszakában áll a világ kapujában, el-elhajít egy csillagot s várja a felkelő napot.

Ez is az 1942-es Don-kanyar része, így élte és így is írta meg Gellért Sándor. Kurucok, betyárok utódja sorra emlegeti Rózsa Sándort, Bogár Imrét, Buga Jakabot, Balogh Ádámot - meg a napról napra számosabb áldozatot; mindez összesítve:

Döng-dübörög a Don-kanyar, kifele hát innen hamar, vagy itt pusztulsz százezernyi magaddal te marha magyar.

És már jóval később (1969-ben, Mikolából) így emlékezteti apja tapasztalataira Gyulu fiút (miközben koronája egyik legszebb ékének mondja a Don-kanyarról szóló költeményt):

A háborúban a bennünk lévő állat kitör járomfájából a nagy igának,

megöli az embert, és tort ül felette, farán forgolódva bőg fel az egekre.

Maga Gellért Sándor egyik tervezett kötete előszavába ilyen önértékelést szánt (Kereskényi Sándor idézi, tanulmányában): „Ez a vers, A magyarok háborúja úgy áll ezer év küzdelmeinek a végén, mint egy nagy rovancsolás. Kik voltak az én elődeim? Ha a katonai életformát nézzük, még legközelebb áll hozzám Tinódi, a béna kezű lantos. Balassi és Amadé urak voltak, úgy katonáskodtak. Petőfi - ha közkatonák közt forgolódott is - csak Bem adjutánsa volt, őrnagy. Gyóni Géza? O a germán és szittya összefogásról ír és arról, hogy »Ferenc Ferdinánd jár a hadak élén«. Én mint »katonaköltő« nem tartoztam közéjük. Rongyos baka voltam, akinek se üstje, se füstje..." Egy másik előszótervezetben vitatkozik azokkal, akik a népi költők közé sorolják: „csak annyiban vagyok népi - írja -, amennyiben Ady az volt." Ebben, azt hiszem, Gellért Sándor téved. Abban viszont bizonyára nem, hogy meg akarta - és némelykor meg is tudta - mutatni: „Arany és Ady után is milyen sok szépséget lehet még kiemelni a magyar nyelvből". Leginkább ezért tarthatjuk számon őt a jelentős szatmári költők közt - a Kölcseytől Páskándi Gézáig és Szilágyi Domokosig vezető sorban.

85