Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Kántor Lajos: Gellért Sándor-olvasat (2007)

felveszem a nagykabátom.

Mikola csekébb Csekénél, jobb vön, ha benne nem élnél.

Az a búza is aranyos, amit az én lábam tapos: visszamenni már, hiába, csak nem tudunk, Ázsiába;

sok bajunkért, nyomorunkért Európán úgy vegyünk bért, azzal álljunk rajta bosszút, hogy Ázsiát idehozzuk.

Ázsiát idehozni: romantikus program vagy muszájherkulesi kikiáltás? Ady Endre Európát választotta. Ermindszent és Zilah után Nagyvárad, Budapest, Párizs következett. Horváth Istvánnak Magyarózd helyett Kolozsvár - és a Termés jutott, Jékely Zoltánnal, Szabédi Lászlóval. Gellért Sándor Debrecen és Szatmárnémeti után visszatért Mikolába. Onnan küldte a világba (még 1959-ben) partiumi, erdélyi olvasóinak, híveinek a Hamis bajusz, mosolygó szem huszonegy négysoros szakaszát, az utolsó kettőt ezekkel a szavakkal:

Nem maradt meg Európa csárdájából, csak a nóta bennem, csakhogy most már tudom, s ahogy megyek, halkan fújom:

Az orosi gulyásbojtár elaludt a forráskútnál, szomjan legel a gulyája, itassa meg a babája.

A debreceni indításra - jó évtizeddel előbb - visszatekintve, megírta a Gulyás Pál bűvlámpáját (1947); fontos vers ez, és nem csupán a kezdetek hiteles rögzítéseként. Hallgassuk az emlékezést követő szakaszokat:

A holdban egy farkas áskál.

Mit is mondott még Gulyás Pál?

Hogy az embert égi jussa, megmenti a géniusza.

Elaludt a bűvlámpája.

Kiléptem az éjszakába, olyan ez, mint a temető, hull belé a hideg eső.

Rám nyerít egy nyitott kanca, de nem hegyez már a hangra, nem hegyez, csak visz az úton csődöröm, a géniuszom.

83