Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Fried István: Jókaival az abszurd határán (Történetek egy ócska kastélyban)
az elbeszélés által közvetített rejtélyességre, a Geschichten aus einem alten Schlosse (összhangban az olasz fordítás címével, az 1975-ös In un vecchio castelloval) részint a magyar változat megfelelője, részint az apró eltérés a jelzőt tekintve (ócska-alt) mérsékli az eredeti szöveg humorba hajlíthatóságát, viszont átveszi a „történetek" kettős értelmezhetőségét. Nevezetesen azt, hogy felfogható műfaji jelölésnek: nem egyenes vonalú elbeszélést, hanem esetleg visszapillantásokkal teli történetmondást kapunk, amelynek során az egyes epizódok egymással egyenrangúak, ugyanakkor csak együtt „érvényesek". Ilyen módon a terjedelem miatt nem nevezhető regénynek, de egy epizód kibontását elvégző elbeszélésnek sem. Az egyes szám azt üzenné, hogy az elbeszélő azonos a főszereplővel, aki azonban csak elbeszélőként vesz részt minden eseményben (az egyes történeteket többnyire neki beszélik el, ő közvetíti az olvasóknak). A többes szám hangsúlyozza, hogy a történetek ösz- szefüggő, ám laza egymásutánjából kerekedik (kerekedhet?) ki a történet, de feltételezted azt is, hogy a figurák saját sorsukkal a történet megosztottságát, széttartását tanúsítják, egyben az azonos kiindulópontból szétágazó cselekmény nem más, mint megannyi sorslehetőség, amely a Jókai-műben beszédmód- és magatartás-változat. Pontosabban szólva: beszédmód által körvonalazódó magatartás-változat, valamint magatartás-változathoz alkalmazkodó beszédmód. A címben előforduló jelzős szerkezet a magyar nyelvi alakban az oxymoronhoz közelít, a kastély előkelőségre utaló, nemesi légkört feltételező jelentés lehetőségét némileg lerontja az ócska, amely a történetek ismerete nélkül vonatkozhat a kastély állagára, de a német fordításban jelölt alt (régi) szintén odagondolható.8 Az ócska - régi - kastély egyben lokalizál, mindenképpen vidékre gondolhatunk, esetleg távoli, eldugott helyre, ahol furcsa történetek játszódhatnak le. Die unsichtbare Sängerin (A láthatatlan énekesnő) ugyan ébreszthet hoffmanni reminiszcenciát, akad majd olyan szöveghely, amely erősítheti ezt, ám az említett (és Hoffmanntól sem idegen) rejtélyesség a címben még nem árulja el, vidám vagy szomorú történetről lesz szó, egyelőre elegendő az érdeklődés fölkeltése ezzel a kissé bulváros címmel. Csak kiegészítésül jegyzem meg, hogy a lerövidített olasz cím nemcsak a műfaji kérdést hagyja nyitva, hanem a történeti versus jelenkori problémát sem hozza elő, ellenben a határozatlan névelő a lokalizálhatatlanság képzetét keltheti. A „történetek" aztán részint kielégítik a várakozást, részint ellene szegülnek. Első megközelítésben elfogadható a „humoros" történet megjelölés,8 amelybe rémregényes epizód, titokzatos előtörténet és érzelmes kifejlet egyaránt belefér. Ilyen módon mintha egy kibővített anekdotát olvasnánk, s ezzel a Jókai-szakirodalom visszaigazolása történne meg. Az anekdotikusság tételezéséhez az egyes szám első személyű elbeszélés szolgál bizonyítékul, illetőleg a csattanósra kihegyezett zárlat, a történetegészt pedig a bevezetéshez szükséges külső körülmények viszonylag részletező leírása kezdi, hogy aztán lassan-lassan sor kerüljön az eddig homályban hagyott részletek föltárására, a hirtelen jelentkező rémregényes elem beiktatására, majd a meglepetésszerű fordulatra, amelyet aztán egy újabb kisebb kitérő után a megoldás zár le. Ez az egyszerű, áttekinthető szerkesztés módot nyújt arra, hogy a történetfejlesztés különféle irányainak esélye fölvetődjék, és ha a polifónia még jelentkezik is alternatívaként, a hangnem és a célzat szerint minősíthető történetmondások felé mozduljon el (legalábbis egy darabig) a cselekményvezetés. így a bevezetésben szóhoz jut a nemesi polgárosodás igénye, a hagyományos gazdálkodói életforma meg a kereskedés, a birtok korszerűsítése, „ipari üzemmé" átalakítása problémája, amely persze nemcsak Jókait foglalkoztatta, hanem inkább Jókai adott hangot ennek a korigénynek. A továbbiakban aztán vált az elbeszélő, és - ugyan tartózkodik az olcsó humorizálástól - a bolondok házából szabadult és rögeszméikhez ragaszkodó alkalmazottak rajzában a groteszk, a nyelvi humor, a helyzetkomikum elemeit vegyíti, olyan szituációkat létrehozva, amelyek részint az alacsonyabb szintű komikumból táplálkoznak (a rögeszmés magatar52
