Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Deim Pál művei
retációja szerint az apa élete csodálatos, az anyáé tragikus volt - ezzel azonban nem feltétlenül kell egyetértenie az olvasónak. Szakmai szempontból az apa idősebb korában már tényleg sikeresnek nevezhető, Clara - miközben ugyanolyan izgalmas dolgokkal foglalkozott, mint a férje - pedig valóban nem. De mintha a két jelzőben (csodálatos és tragikus) egyfajta külső szempontú értékítélet fogalmazódna meg. Hiszen magánemberként Kari sem tűnik túl pozitív figurának. Nehéz elképzelni, hogy éppen az a személy, a fia rajongana érte, akivel nem különösebben törődött sohasem. Az anya sorsa viszont tragikus, ez vitathatatlan, s kudarctörténetét éppen az tetőzi be, hogy a fia sem kegyelmez neki, elhibázottnak titulálja Clara életét. A második kötet végére gyakorlatilag minden, az Anyám szeretőjében még nyitva hagyott kérdésre feleletet kapunk. Megismerhetjük a narrátor apját, s az sem titok már, hogy az elbeszélő miként, milyen tudás birtokában beszélhetett a nála idősebb személyekről. Az ikerregény mégsem tűnik lezárt egésznek, tovább lehetne bővíteni trilógiává a fiú saját élettörténetével, hiszen az ő személyisége csupán elnagyolt körvonalaiban mutatkozik meg az Anyám szeretőjében és az Apám könyvében. maszre A könyvkritikai rovat megjelenését a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete támogatja. Folyóiratunk megjelentetését a Nemzeti Kulturális Alap nka Nemzeti Kulturális Alap és a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja. 128
