Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Darvasi Ferenc: Fölötte apának-anyának (Urs Widmer könyvei)

re, néha követhetetlen módon; néha egy-egy pontatlan, vagy annak tűnő fordításból hatalmas viták kerekednek; s maguk a viták is csupán (kiüresedett) szavak, szavak, és szavak - ahogy az Idősebb Testvér írta bevezetőjében.

Krónikája négyféleképpen végződik, vagy még inkább a partra szállás után eltelt fél évnek négyféle története íródik meg. Nagyon sok a hasonlóság köztük, három esetben lényegében azonos a befejezés is, csupán egyetlen forgatókönyvben születik közösség (de ez a közösség távol áll attól az eszménytől, mely Brazíliába telepeseket csalt). Az olvasó becsapva érzi magát: az első esetben a szöveget mint dokumentumot kezelte. A második esetben még hajlandó ugyanígy tenni, hiszen egy-két apróbb eltérés van csupán: a számok vagy a könyvtári könyvek címe nem azonos, egy-két dolog másként történik ugyan, de talán a naplóíró javítgatta magamagát... Ám harmadjára már nem csaphatja be magát. Szembe kell néznie, hogy elvárásával nem egyező szöveggel találkozott - s csupán a bevezetőként szolgáló levélből következtethet a befejezésre: akkor viszont a levél több igazságértékkel rendelkezett, mint az „objektív" krónika.

Örök emberi kérdések megvitatása - másként. Ouredník az emberekről, az emberiségről alkotott véleménye alapján a legkevésbé sem tűnik humanistának, sőt leginkább antihumanistának gondolhatnánk. Valójában ez csupán annyira paradox, mint az ember nyelvbe vetettsége, melyet a nyelv segítségével mutat be műveiben.

124