Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Konczer Kinga: A történetíró (Patrik Ouredník: Europeana; A megfelelő pillanat, 1855)

A kötetnyi kert illusztrációi azok a szebbnél szebb botanikai metszetek, melyeket a Természettudomá­nyi Múzeum Növénytárt Könyvtárában válogatott Papp Gábor. A kertantológia jól illeszkedik és markánsan el is különül az újra divatjukat élő gyűjteményes kötetektől. Előzményének vagy felmenőjének tekinthető talán a Surányi Dezső tollából 1985-ben a Mezőgazdasági Kiadónál megjelentetett Kerti növények regénye című részben tudományos, részben népszerűsítő, a növények történetei mellett irodalmi idézeteket is tartalmazó majdnem regény. A kötet szerkesztői előszava „irodalmi virágszedés"-ként jellemzi a kertet, majd kötetet létrehozó módszert. Szemléleti hátterének találó megfogalmazásai Lénárd Sándor szavai, melyet a szerkesztők a kötet mottójául is választottak: „Van kertcentrikus világnézet? Azt hiszem, van. Ha a világ vadon, mindegy, melyik pontját nevez­zük ki közepének. Az emberi valóságok közepe éppúgy lehet a könyvtár, mint a kert." A kötet előszavát Géczi János írta, költő, biológus, rózsahagyomány-szakértő, aki természet- és irodalombarátként sorra jár több magyar irodalmi tájat, legyen az a Szerb Antal által megírt umbriai vagy toszkán táj. Irodalmi növénymetafora és intimitásgyűjteménye bensőséges bevezetésül szolgál az antológia anyagához. Ott ugyan az irodalmi intimitások tekintetében csupán a szövegre szorul az olvasó, bár az is épp elég beszédes, a kiállításon a fényképek szolgáltatták ezt a közeliséget. A kötetnyi verskert a szerkesztők szavaival élve: másfél száz magyar szerző közel háromszáz természetről szóló szövegéből áll. A verskertet járó recenzens nem említheti meg az összes alkotót, kiemelései személyesek és alkalomszerűek. A növénytár tizenegy fejezetet foglal magába, melyek a hagyományos herbáriumtematikától a metaforikusabb zöld-témákig terjednek. A fejezetcímek egy- egy jellemző sor vagy annak részletei, a teljes szöveg szerepel az adott fejezetben. Az első fejezet a „Nyílnak a virágok, veszélyek" címet viseli, Nagy László Virágok, veszélyek című verséből való. Csukás István humoros, könnyed, kötet- és tavaszindító verse vagy gombja (Isten megnyomja a tavasz gombot) számos virágnyílást idéz elő az első oldalakon, de előtte még egymásba nyílnak a tavasz különféle értelmezései. A klasszikusnak mondható újjászületést és örömet hangoz­tató versek mellett helyet kapnak a „zöld pazarlásaként (Rakovszky Zsuzsa: Próféta május havában), a hiányként és unalomforrásként megjelenő tavaszok, egészen Pilinszky hazatérő virágjaiig. Ez egyben az egész kötetet jellemző szemléletet is mutatja, mely nem csupán a kanonikus minták és viszo­nyulásoknak ad helyet, hanem a másképp értelmezés beszélgetésbe lépését is lehetővé teszi, persze virágnyelven. A virágok enumerációja a tavasziaktól az ősziekig évszakkövetően alakul. így jutunk el a hóvirágtól a mécsvirágig. Előfordul, hogy egy-egy virághoz több mű is kapcsolódik, így rendkívül érdekes párbeszédek alakulhatnak ki. Például a pipacs kapcsán Hajnóczy Péter novellája és Radnóti Miklós verse kerül egymás mellé. Másfajta kapcsolatok is megjelennek, Heltai Jenő szövegrészlete előkészíti a költő Kazinczy Ferencet. A szoba- és balkonnövények is szót és teret kapnak a maguk nosztalgikus módján Szív Ernő, Szilágyi Domokos és Parti Nagy Lajos részletei révén. A József Attila-i Kertész leszek-téle azonosulás mentalitása, mely a fejezet elején második versként szerepelt, újra felbukkan a „virág vagyok" két különböző változatában Kosztolányi Dezső és Orbán János Dénes értelmezéseiben, majd a Termelési-regény részlete bekeretezi és egyben előkészíti a kertész tematikát: „A tér egy részletét személlyel kombináljuk: nini a kertész." A második fejezetben a gyümölcsöké a főszerep: „Emi kezd a fán az alma". Indul a fejezet Arany János kertész párbeszédével (Semmi természet), majd ízek, gyümölcsök és fák sora következik kedves diófás versekkel, több változat a virágzó mandulafára Janus Pannonius, Keresztury Dezső és Csukás István tollából. Aztán következnek a bogyósgyümölcsök, természetesen Háy Jánossal, sőt narancs­ból az elmaradhatatlan kulturális kód értékű magyar narancs is szerepel A tanú részletével, melyet közvetlenül a kisebb, nagyobb bódulatot keltő növények követnek, a mák s a kávé. Nem csupán a növények ihlette művek szerepelnek itt, hanem képzőművészeti alkotás ihlette versek is, mint Rónay György Szántó Piroska mákjai című költeménye, vagy már a következő, zöldséges fejezetben Martyn Ferenc paprikái Csorba Győző értelmezésében. A „zöldséges" harmadik fejezet az enigmatikus „Mi van a héjakon belül?" címet viseli Tóth Krisztina Hagyma című verséből. Igazi hagymás, Peer Gynt-féle kérdés, mely Petri György versé­ben, A hagyma szól címűben profanizálódik egy hagymás rántottában, ahol a hagyma monológja gasztronómiát és filozófiát is összefőz igazi gasztrofilozófus módjára. További magvas gondolatok következnek a paprika, a paradicsom, a tök kapcsán. Régi ismerősként felbukkan Kukoricza Jancsi is, amint épp átkeresztelik, majd Hullámverésben búzatelefon Szőcs Gézával, végül magányos napraforgók zárják a sort. A negyedik fejezetben gyógynövénykertbe látogathat az olvasó „Anizs, kamilla, jószagú / gyökér" (Kosztolányi Dezső: Szemem gyakorta visszanéz). A profántól a szakrálisig sokféle regiszter és illat 117

Next

/
Thumbnails
Contents