Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Tóth Ágnes: Vádlottak-vádak-ítéletek Bács-Kiskun megyében 1956 után
Tóth Agnes Vádlottak-vádak-ítéletek Bács-Kiskun megyében 1956 után „Még új és új sztrájkok robbannak ki, a falakon új és új forradalmi jelszavak, időnként még a fegyverek is megszólalnak. De ez csak a felszín utógyűrűzése: a forradalom sorsa eldőlt akkor, amikor a szovjet tankok másodszor megindultak. Ma már a konszolidáció alapjait rakják le, s ez a konszolidáció sikerülni fog. Nem lesz végleges, nem lesz teljes, amolyan vegetatív konszolidáció lesz, de feltartani nem lehet és nincs is értelme. [...] a forradalom, legalább egy időre, véget ért" - írta 1956. november végén később híressé lett tanulmányában a Hungaricus álnevet használó Fekete Sándor.1 Kétségtelen, azoknak lett igaza, akik a még folyamatos tömegtüntetések, sztrájkok, s a munkástanácsok szervezett fellépése ellenére is 1956 novemberében az események egymásutánjából az ellenállás kilátástalanságára következtettek. A gyors restauráció érdekében kíméletlen, tömeges és évekig tartó megtorlás vette kezdetét, amelyet mindenekelőtt a hatalomba visszakerültek személyes bosszúja, félelme, s a társadalom megfélemlítése motivált. A megtorlás általános volta, mindenkire való kiterjesztése nemcsak azt jelezte, hogy a kádári rendszer hatalmának megszilárdítása érdekében a „proletárdiktatúra" nevében nem riad vissza a terror alkalmazásától sem, de a maga számára hosszú időre biztosította a társadalom megfélemlítéséből adódó lélektani előnyöket is. Nem volt az országban olyan lakó- vagy munkahelyi közösség, amely valamilyen formában ne tapasztalta volna meg, mire számíthat az, aki a kommunista diktatúra ellen lázad. „A megtorláshoz Magyarországon hamarabb megvolt az elszántság, mint az eszközök. Novemberben csak alakulóban volt a politikai rendőrség, az ügyészségeken, bíróságokon pedig még jelentős befolyásuk volt az ottani forradalmi tanácsoknak. Decemberre született meg a statáriumról alkotott rendelet, ekkorra sikerült az új hatalom szolgálatába állítani a katonai bíróságokat is."1 2 A megtorlás első szakasza 1957 tavaszáig tartott, amikor a bíróságok sokszor vádirat s a gyanúsított érdemi védekezésének biztosítása nélkül hozták meg súlyos ítéleteiket. A perek jelentős részében 1956-ról szó sem esett, a vádlottakat köztörvényes - közveszélyes munkakerülés, fegyverrejtegetés, orvvadászat - bűn- cselekményekért ítélték el. Hasonlóan a társadalom egésze ellen irányultak a tömeges internálások, a válogatás nélkül pusztító sortüzek, a karhatalmisták kegyetlenkedései is. A párt a megtorlás második, 1957 tavaszától 1959 végéig tartó szakaszában már módszeresebben lépett föl. Meghatározta azokat a csoportokat, azokat a tevékenységi formákat, 1 Hungaricus: Az 1956-os felkelés okairól és tanulságairól. Budapest, 1989.12-13. 2 Szakolczai Attila: Az 1956-os forradalom és szabadságharc. Budapest, 2001. 87. 57
