Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Győri László: Kádár megőrült, Maléter hatvanezer emberrel a Bükkben, a Szovjetunióban kitört a forradalom
Az itt következő híreket a Rendőrségi napi jelentések, 1956. október 23. - december 31? című könyvből válogattuk, amelyet Kajári Erzsébet állított össze, s a Belügyminisztérium és az 1956-os Intézet Közalapítványa adott ki 1996-ban, illetve 1997-ben. A rendőrség okvetlenül rémhírnek, véletlenül sem álhírnek, hiteltelen, hamis vagy téves hímek titulálta őket, még akkor sem, ha szóról szóra igazak voltak. Csak egy-egy hanyag tiszt nyúl mellé, zökken ki a formulázott szóhasználatból. A két vaskos kötet olyan dús, bőséges anyagot tartalmaz 1956 szinkron mítoszaira, legendáira nézvést, amelyre tanulmányának megírásakor Litván György sem figyelt fel, hozzátéve: célja sokkal nagyobb ívű volt, mintsem hogy aprólékosan szemügyre vegyen minden parányi dokumentumot. Egyébként, ha szemügyre vette volna, az is őt igazolná. Nincs ellentmondás végső következtetései, valamint a Rendőrségi napi jelentések szövegei közt. A szinkron mítoszok, legendák a rendőrség napi beszámolóiban mint rémhírek, hangulatjelentések jelennek meg. Rendszeres szófordulatuk: az a hír járja, az a rémhír terjedt el, az a hangulat. Kajári Erzsébet előszava, sajnos, nem tárja fel, hogy a rendőrség milyen úton-módon jutott az információkhoz, főleg a rendőrség ötvenes évekbeli szervezeti felépítésével foglalkozik, holott az utókort igencsak érdekelné, sőt egyenesen izgatná, kiktől tudta a szerv ebben a zűrzavaros, félelem járta időkben is, hogy mit sugdosnak titkon az utcasarkon, a kocsmában, a piacon, a kávéházban az emberek. Természetesen a fülelőktől. A hiányzó lapok 1956 történetéből. Dokumentumok a volt SZKP KB levéltárából című könyv azt is fölfedi, hogy a KGB (a Komityet Goszudarsztvennoj Bezopasznosztyi, az Állambiztonsági Bizottság) szintén foglalkoztatta őket: „Jelenleg az ügynöki hálózat segítségével folytatjuk a titkos találkozóhelyek és fegyverraktárak felderítését..."3 4 A „rémhírek" egy része nem rémhír, vakhír, hanem igaz, valós tartalmú híranyag, amelyet politikai okokból csak a rendőrség minősített azzá, és amely főleg a Szovjetunióba való deportálásokkal, illetve Nagy Imrének és társainak Romániába való kihurcolásá- val kapcsolatos. Ezek a valós rémhírek is szerepelnek az alábbi szöveggyűjteményben. A második nyilvánosság szóbeli közleményeinek jó része valóban vakhír, álhír, szóbeszéd, félreértett, jóra magyarázott posta, olykor egészen, általában valótlan tény, olykor félig-meddig, részben, haloványan, olykor teljesen az érzelmek által átfestve, emóciókba szőve, azt a „mély emberi szükségletet" elégítve ki, hogy a vágyak nem hiábavalók. Igaz, és nemcsak hogy túlzó, de mértéket sem tartó elemek keverednek bennük, megdöbbentő az a fel-felbukkanó naivitás, amely a világtól elzárt Magyarországot jellemezte 1956 őszén. Először arra gondoltam, a hírek tartalma szerint részekre osztom a szöveget, de be kellett látnom, az a kavalkád, amit az egyszerű időrend nyújt, sokkal célszerűbb, sőt - ha szabad ezzel a szófordulattal élni - sokkal szórakoztatóbb: a történelem is egyik napról a másikra halad. Nem egészítettem ki jegyzetekkel, általában anélkül is világosak. Egy-két helyen - a szokásos módon - szögletes zárójelben értelmeztem a szöveget. Kiskunhalas városában az a hír van elterjedve, hogy a szovjet katonák agyonlőtték a jugoszláv nagykövetet, emiatt háborúba keveredünk Jugoszláviával. (Budapest, november 9.) 3 Rendőrségi napi jelentések. Összeállította, és a bevezető tanulmányt írta Kajári Erzsébet. Bp., Belügy- minisztérium-1956-os Intézet, 1996. 1. köt. 1956. október 23. - december 12. 571. p., 2. köt. 1956. december 13. - december 31. 476. p. 4 Bp., Móra Ferenc Könyvkiadó, 1993.145. o. 45
