Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Gyáni Gábor: A forradalom társadalomtörténeti paradoxonjai
vagyis az utcai harcoló csoportok tagjaira gondolnak ekkor. Akik társadalmi státusát állítólag az immobilitás, sőt a süllyedés, s ezzel szoros összefüggésben az alacsony iskolázottság, a deviancia, a marginalitás, a „normális" családi háttér hiánya, az általános elkeseredettség és a konfliktuskereső lelki beállítottság határozta meg.23 E fogalmi megközelítés szembetűnően gyenge pontja, hogy nem áll kellő összhangban az empirikus adatok bizonyítékaival. Amellett, hogy - a korábban mondottak miatt - nem adhatunk teljesen hitelt azoknak a foglalkozási, a státusra vonatkozó hivatalos megnevezéseknek, melyek a perek elítéltjeiről a megtorlás során keletkezett iratokban olvashatók, ráadásul ma már azt is tudjuk, hogy nem csak sodródó, marginális helyzetű és segédmunkásként számon tartott tagokból álltak az utcai fegyveres csoportok. Kézzelfogható bizonyítékokkal szolgál ezt illetően a kérdés avatott kutatója, Eörsi László, aki egyik munkájában több ezer „pesti srác" foglalkozási adatait is közreadta.24 Azok fényében a frusztrált nagyvárosi alsó munkás rétegeknek a fegyveres csoportokkal történő mechanikus azonosítása, az erre épített elméleti magyarázat nem állja ki a tudományos bizonyítás próbáját.25 A munkástanácsokban tömörülő, az általuk láthatóvá tett munkásság viszont, társadalomtörténeti értelemben, az utcai fegyveres csoportokétól eltérő minőséget képvisel. Legalábbis ezt sugallja a munkástanácsok köré szőtt társadalomelméleti mítosz, amikor e szervezetet a szakmunkásság (a munkáselit) fogalmával hozza követlen kapcsolatba. A munkástanácsoknak kivételesen nagy elméleti jelentőséget Hannah Arendt kölcsönzött. Néhány évvel az események megtörténte után, azok közvetlen hatása alatt állva Arendt kijelentette: az ötvenhatos munkástanácsok, a munkásság forradalmi aktivitásának spontán teremtményei a társadalom alulról való megszerveződésének a csíráját és ígéretét, a közvetlen demokrácia reményét rejtették magukban. Ami a munkástanácsok spontán módon való keletkezését illeti, a „tényt" Arendt úgy értékelte, mint annak ékes bizonyítékát, hogy: „semmi sem mond inkább ellent a kormány korlátozása nélkül maradt nép anarchista és törvénytelen hajlamairól szóló régi bölcsességnek, mint a tanácsok kialakulása, amelyek mindenütt, ahol megjelentek, a legkifejezettebben pedig a magyar forradalomban az ország politikai és gazdasági életének újjászervezésével és egy új rend megteremtésével voltak elfoglalva."26 Ezt a koncepciót történészként viszi tovább az angol Bill Lomax, aki a hatvanas évek (nyugati) politikai aktivizmusától (a diáklázadásoktól) fűtve és a 20. század eleji szindikalizmus eszmei hatására vált (vagy válhatott) Arendt hű követőjévé. Mint írta: „A magyar forradalom legnagyobb vívmányát tehát abban kell látni, hogy megteremtette a népi hatalom tökéletesen új struktúráját - a munkások által közvetlenül ellenőrzött munkástanácsok államát. [...] Lényegük ... abban állt, hogy forradalmi intézményként olyan szervek voltak, amelyek révén a nép közvetlenül uralkodhatott és a társadalom önmaga urává válhatott. A magyar munkások tehát a gyárak feletti közvetlen ellenőrzést gyakorló munkástanácsok révén egy csapásra szétzúzták a kommunista párt korábbi államhatalmát, és megnyitották az utat egy olyan társadalom felé, amely a marxizmus és 23 Kozák Gyula: Szent csőcselék. In: Évkönyv 1999. VII. Magyarország a jelenkorban. Szerk.: Standeisky Éva - Rainer M. János. 1956-os Intézet, Bp., 1999. különösen 264-69. 24 Eörsi László: Ferencváros 1956. A kerület fegyveres csoportjai. 1956-os Intézet, Bp., 1997; Uő: Corvinisták, 1956. A Vili. kerület fegyveres csoportjai. 1956-os Intézet, Bp., 2001; Uő: Széna tériek 1956. 1956-os Intézet - Allambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Bp., 2004 25 Vö. Tóth Eszter Zsófia: A társadalmi részvétel egyes kérdései 1956-ban. In: Püski Levente - Valuch Tibor, szerk.: i. m. 379-380. 26 Hannah Arendt: A forradalom. (Ford. Pap Mária) Európa, Bp., 1991. 355. 36
