Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Fehér Zoltán: „Ki kell, hogy sorsomat kiáltsam”
tem és boldog voltam, hogy először vehettem saját keresetemből szép ünneplő ruhát, alsóneműt és cipőt is. Kiszabadulás a régi konvenciórendszerből A régi paraszti közösség a maga primitív szigorúságával s egyensúlyozottságában megköny- nyítette az egyén tájékozódását a világ dolgaiban, helyesebben ezt a tájékozódást irányította és vezette - írja Ortutay. A parasztvilág felbomlásával egyre többen próbálkoztak új utak keresésével. Befejezésül egy gazdag- és egy szegényparaszti indíttatású életpályát szeretnék bemutatni. Az közös bennük, hogy mindkettő szereplője már az erőszakos szocialista társadalomátalakítás előtt megtette az első lépéseket, hogy kiszabadulhasson a régi konvenciórendszerből. Guzsván Mihály terjedelmes írása felfogásában különbözik a többitől. O már kissé kívülről és magasabbról látja élete fordulóit, írásának stílusán is meglátszik, hogy sok hivatalos iratot fogalmazott meg. Családtörténetében részletesen leírja a gazdag Guzsván és Matota családok rokonsági rendszerét, amelyek bírókat is adtak a falunak. Bár ő is bátyai parasztgyerek volt, ám a leggazdagabb famíliák közé tartozott nagyapja, sőt a fokozatos elszegényedés ellenére még szülei is jómódúak voltak. Amikor azt írja, hogy majorgazda édesapja tanyáján főúrian éltek, csak annyit jelent, hogy igényeiket hiánytalanul ki tudták elégíteni a petróleumlámpás világban, de a hatalmas állatállomány rengeteg munkát is adott a család valamennyi tagjának. Azért ő megtehette, hogy vadmadárto- jás-gyűjteményt állított össze, vércsét és őzikét szelídített, és sokat halászott, hajtőként sagített apja vadászatai alkalmával. Talán ő volt az első helyi parasztgyerek, aki az elemi után polgáriba járt. Naponta kerékpározott be Kalocsára. Sorsát az jellemezte, hogy mindig tanulással próbálkozott kiemelkedni osztályos társai közül. Leventeoktató volt, futballozott. A katonaság számára is némi kitekintést engedett a tágabb világba, s ezt is kihasználta élelmességével, amikor visszakerült, Bácskában árulhatta batyuzó vándorkereskedőként jó haszonnal a bátyai paprikát. (Ez a seftelési hajlam más elbeszélésekben is megjelenik. Már az első világháborús bátyai hadifoglyok is ilyenféle módon igyekeztek sanyarú sorsukon enyhíteni.) Az 1944-es községkiürítési parancs kihirdetése után a főjegyző utasítására végigjárta a falut, s megnyugtatta az embereket, hogy ne menjenek sehova. A mezőgazdasági és a különféle közigazgatási gyorstalpaló tanfolyamok végül pedig a közgazdasági technikum lehetővé tette számára, hogy ipari munkás, községházi imok, majd közigazgatási hivatalnok legyen, s eljusson - igaz, nem Bátyán - a járási VB- titkárságig. Mindeközben volt része a fél országot jellemző bejáró dolgozó életformában, belülről láthatta a mindenható Párt által irányított közigazgatást. Minden állás betöltéséhez a Párt szava volt a döntő. Ebben a világban is igyekezett az úgynevezett szocialista összeköttetései révén, gyakran a kiskapuk megtalálásával, segíteni rászoruló embertársain. Az 1956-os forradalom utáni megtorlás légkörére jellemző, hogy a tisztviselőket - mint írja - saját irodájukban verték a pufajkások, s Guzsván Mihálynak is, aki pedig jóformán lojális volt a rendszerhez, nem volt forradalmár, a községháza ablakán kiugorva kellett néhány napra eltűnnie. A szerző életútja különféle állások elfoglalásával és elhagyásával folytatódott. Volt községi VB-titkár, gebines vendéglős, pincér, kórházi gazdasági előadó, műszaki csoportvezető. Az önéletírás következő részletéből kiderül, hogy bátyai paprikakereskedői ösztöne milyen kapcsolatokat, összeköttetéseket szerzett számára. Amikor a Megyei Tanácsra kerültem, sok paprikát eladtam az ottani kollégáimnak. Még dr. V. J. volt osztályvezetőnek is, meg a megyei tanácselnöknek is szereztem paprikát. Az autójával 90
