Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Szuromi Pál: Egy aranyékes templomtér
Szuromi Pál Egy aranyékes templomtér Kalmárné Horóczi Margit művészetéről A fiatalkori emlékek egy része makacsul bennünk fészkel. Valahogy nem porladnak el, nem pattannak szét, mint a felszínre szállingózó gömbölyded buborékok. Most épp a hangulatos, bukolikus Tokaji Művésztelep jár az eszemben. A hetvenes esztendőkben többször megfordultam itt, ahol jórészt kedves, összeszokott, bár különböző arcélű alkotók munkálkodtak. Aztán a kalandos csatangolásoknak, diskurzusoknak és borozásoknak is megvolt a bevált, természetes menetrendje. A kora esti órákban a fiúk számottevő hányada mindenesetre a lányok, asszonyok körzeténél ólálkodott. Nézegettük produkcióikat, szóba elegyedtünk, majd kollektív kikapcsolódásra invitáltuk őket. Csakhogy akadt egy feltűnően csinos, szorgalmatos nőszemély, aki sosem volt hajlandó kötélnek állni. Csak ült, csak festett. Közben sugárzó, színtiszta tónuspettyek gyülekeztek művei felületein. Mintha egy konok, áhítatos és megszállott lélek lakozott volna benne. Talán mondanom sem kell: Kalmárné Horóczi Margit festőművészről őrzöm e hajdani emlékképet. Noha akkoriban a nevét sem tudtam. A nyolcvanas évek elején viszont míves, mitikus és pointilista szellemű művekre lettem figyelmes a Művészet hasábjain. Ismerősnek, különösnek tűntek. Majd Bánszky Pál gondos, felfedező szándékú írásában ráismertem a Tokajban látott festőnőre, aki már rátalált érettebb, szuverénebb kifejezési eszközeire. Később a szegedi nyári tárlatokon és a festészeti biennálékon találkoztam eleven, megkapó képeivel. írtam is róluk nemegyszer, majd személyesen is összejöttünk az alkotóval. A múlt esztendőben történetesen együtt celebráltuk kecskeméti visszatekintő bemutatóját. Itt is belém nyilallt a keresetlen felismerés: ugyancsak eliszkolt velünk az idő. Horóczi Margit már túl van a hetvenen! Ám példás szorgossága, igényessége jottányit sem változott. Holott egyáltalán nem kényeztette el a szakma, sem társadalmi környezete. Alig-alig szólnak róla a legfrissebb művészeti lexikonban. Akárha a zárkózot- tabb, szerényebb és tisztább alkotókkal nemigen tudnánk mit kezdeni. Pedig a kortárs festészet egyik legkristályosabb, legrangosabb életművét hozta létre. Ezt legutóbbi kiállításával is ékesen bizonyította. Még akkor is, ha ezúttal csupán egy nagyvonalúan szelektált műállománnyal szembesülhettünk. Habár bőségesen akadtak itt nívós, élvezetes, sőt szintetikus érvényű, kiemelkedő produkciók is. Nekem mindenesetre úgy tetszett: Kalmárné Horóczi Margit az utóbbi időben főként a Katedrális című remeklésében bírta leginkább összesűríteni festői értékzónáit. Igaz, egészében csak egy öblös, szerkezetes és monumentális formaépítményt kapunk. Ezzel azonban ugyanúgy felidézi 53
