Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Tandori Dezső: Elszálló élet (A/Gyors Vers; B/Lassú Vers); Alkalmi vers a pont állásáról; W. S. mesternek (versek)

W. S. mesternek

Tátika néni, talán Totyi-emlék, mind e verébnyi Látszat, a vesztés, mint elereszt és, kellhet-e élni,

Nem kérdés, s hogy a vessző, pontika, vissza-se tetsző, Értelem általi kegy, nem egy oly vak elegy, mi lemegy,

Följön a torkon - elég. Mint éljek, ahogy nagy az orrom, Hull a hajam: ez nem gond. Ahogy ujjam el-ugrik a moccant Kézben, ahogy tán sorvad, véti el ittene-ottant Célzó szándékom, bél-tájékom még működik egyre,

Prosztata, jó tata, közhelyszámba megy eddig a vicce,

Szívem erőm fura megfeszülésétől nem alább ad - ja, de koherensen, mint ha szerelmen mérve a társat,

Jobban visszavetül három dúlt évtized, élni Inkább, mint a beteg kart orvosi úton (-e?) jobbra cserélni: Művégtag-szer minden szándék, mely nem eredvén Nedvekből, melyek ott csorranak a bel-szine test vén Állaga-múltán, állaga jöttén, s mint a süvölvény Nagy-hit, a költőségé, ah, mire vettem a bízást?

Nem voltam jobb annál, mit ma - ha tudva a kínzást, Visszamegértőn, mondhatnék zsengékre nem egyszer... Hagyjuk. Az ég, ha mi harc-mezején a Balassi-sereggel,

És hogy Zrínyit, vagy ha Vitézt, ha Petőfit, Aranyt, ha... Mária a hármas, az Árpád, Dide, Babits... J. A., ki megadja Teljét... és Te, Örök-Mester, ki a szélnek eresztés kis erezetével Pendítesz madaras hangot, csippet, ki se szégyell Semmi csekélyt, medvék, orrhosz versenyek, árnyak - Ká lett tollas testek-lelkek, rendszer akár csak Gyarló társai, bajnokságok, perdül a kártya, a házi,

Es vele-rendjének bizonyítékán mit nyerhet, nyer a Sosem.

Itt-Akarásnyi.