Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Tandori Dezső: Elszálló élet (A/Gyors Vers; B/Lassú Vers); Alkalmi vers a pont állásáról; W. S. mesternek (versek)
Tandori Dezső Elszálló élet A/Gyors Vers Száll le belőlem az élet, száll fél, mélybe, magasba. Mint ki kalapját, botját kinti fogasra akasztja, Bármi oroztát. És ami csak vele jött e világra, Visszamegy, így vele mit sem lesz meg - végre, hiába. Száll ki belőlem az élet, a várost untam, elégszer, Elcsúsztam, karom elzúztam, ha javul, csak a kényszer: Épségben lennék vég-termék, fél-leheletnyi, Téged nem sértlek, magamat sem, kérve: feledni, Bármi, ha volt, gyakorolt dolgot teszed úgyis (a név, Megszólítás), praktikumon csak a legközelébb, Ám a Nagyobb Szárny Lengés, mely, ha mutat, Bármit, előre, mi jön, madarak nem kínálják magukat, Meghaltak, velük annyi, hogy újra, jaj, érdemi Nem Kell, Az jött el, s nem bajlódom többé „verebekkel", Emberek ellentétei? Emberek, ó, hova lettek! És én nem leszek, ó-mód szóval, többre helyettek... Száll ki belőlem az élet... s így mind, kint, ami - többi, Percnyi se már, ami -, hogy kérném, csak túlja, öröknyi. Száll ki az élet, az útja mi, mint: Nincs-Két-Fele Közti. B/Lassú Vers Minek se fogytán, Se gyarapodtán, Csüggedni nem henyélek, Marad a postán, Vagy el se jött tán, Mit megkapni remélek, Eltévesztik, lám, Széltén vagy hosszán, Dolgát pénz keresésnek, Vagy szónak, rosszán, Javán, kolosszán 43
