Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Sigmond István: Hozudnak rendilétesen
(Kívülről dobpergés, fülsértő zene hallatszik.) Apa, Anya (szinte megdelejezve próbálják imitálni a Kórus tagjainak táncmozdulatait) Szomszédasszony (felébred a zajra, és kíváncsian követi az eseményeket) Rendező-Fiú (Szomszédasszonyhoz): Jöjjön már ide! (Szomszédasszony lélekszakadva rohan a Rendező-Fiúhoz, vadul, komoly arccal s egyforma mozdulatokkal kezdenek el táncolni, arcukon elszántság s a győzelem tudata. Nemsokára négyen [Apa, Anya, Szomszédasszony, Rendező-Fiú] egy sorba állva táncolnak Losonczy s a Kórus tagjai előtt. A táncmozdulatok hasonlatosak az ír népi tánchoz, főleg ami a merev testtartást illeti.) Rendező-Fiú (táncolás közben, szüneteket beiktatva a szövegbe): Maguk nem értik, nem érthetik ezt a féktelen táncot! Maguknak földszaguk van, ösztönlények, lehet, hogy csi- maszok, de megérzik, meg kell hogy érezniük, hogy a táncban jelen van valami, jelen van a túlélést jelentő gondolat. Anya (mint akit megdelejeztek): Én érzem! Szomszédasszony (egészen más hangsúllyal, valamiféle erotikusságot is érzékeltetve): Érzem! Érzem! Érzem! Rendező-Fiú (megáll a táncolással, s miközben mindenki tovább táncol, megáll Apa előtt, háttal a közönségnek; Apához): Magának azt is hallania kell, hogy egyfolytában szólnak a kürtök odabent (Apa mellére mutat), a nyüszítők kórusa és az ujjongóké egy és ugyanaz, csak ők nem tudnak róla, egybefolyik a tett, a szándék s a gondolat, okozatból ok lesz, kenyérből komló, s nem véreznek a szegeken járó talpakon a sebek, ha azt akarjuk, hogy ne vérezzenek! (hátraint) Losonczy! Jöhet a szöveg! Dilibözsi (az alvók fejénél áll, jól érzékelhetően szenved a látvány miatt, nyilvánvalóan féltékenységből akarja megzavarni az alvókat; miközben két kézzel rázza az ágyat, szövegét többször megismétli): Jaj, istenem, szarni kell! Villanyórás, Ikertestvér I., II. (meg-megrázkódnak, esetleg meg-megmoccan egyik-másik, de nem ébrednek fel) Rendező-Fiú (Szomszédasszony felé, erőszakosan): Mire vár? (A kórustagokon kívül mindenki leáll a táncolással, Szomszédasszonyt nézik, ahogy hatalmas léptekkel végigszáguld a színpadon, s Dilibözsit a hátára veszi. A mozdulatokból nyilvánvalóvá válik, hogy Dilibözsi tulajdonképpen nem akar menni, Szomszédasszonynak viszont vinnie kell, ebből olyan groteszk küzdelem alakul ki, amelyben mindketten maximálisan próbálnak fizikailag helytállni, közben egyre közelebb kerülnek a budihoz. Küzdelem közben különös hangokat hallatnak.) Losonczy (miközben karlendítéssel irányítja a Kórust, hogy a lábak egyszerre döngjenek a padlón, jól láthatóan élvezi a budi felé haladók küzdelmét; Rendező-Fiúhoz, tudálékosan): Az állatok is selypítenek, ha nagy a vész. (élvezettel) A kasztrált kanok ugyanilyen hangokat hallatnak azokon az emlékezetes hajnalokon, (ügybuzgalommal) Egy tehénbőgés nem jönne jól ide? Az optimista kicsengés miatt... Rendező-Fiú (keserűen): Losonczy, maga csak azért született, hogy meghaljon. Losonczy (előtáncosként sután mutatja a mozdulatokat) 32
