Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Sigmond István: Hozudnak rendilétesen
Losonczy (kábeleket húzva rohan be, közben kikiált): Jocókám, jöhetnek a reflektorok! Négy darab ezrest kérek! Rendező-Fiú: Nem olyan fény! Losonczy (kikiált): Jocókám, nem olyan fényt! Vissza! (gyorsan el) Rendező-Fiú (Apához, Anyához): Erezzem azt a fényt, amely nem látszik ugyan, s mégis oly kemény, mint a beton. Beterít, leteper, magáévá tesz. Ez kell nekem! Belülről jön! Értem? Apa (nagyképűen): Ki ne értené, édesem?! Rendező-Fiú: Kezdhetik. Apa (mint aki fizikailag is támadni készül, kidülledt szemmel mered Anyára, kezében a kalap egyre sebesebben kerint; faragatlan modorban): Kurva egy meleg van! Ilyenkor a gatyát is alig bírom magamon! Hát, te? Anya (félelemmel, el-elakadó lélegzettel): Nyáron mindig melegebb van... isten akaratát el kell fogadnunk... Aztán majd jön az ősz, nem?! Apa (m. fi): De! Jön bizony. Esők, szelek, miegymás. Az se jó, a kurva anyját! Anya (összehúzza magán a ruhát): Jaj, istenem, miket beszél? Apa (körülnéz, majd változatlan hanghordozással): Aztán majd kifestem a szobát, jó? Anya (lelkesen): Fehérre!... Szeretem a mész illatát. Apa (csodálkozva): Te szereted az oltott mész illatát? Anya (megszeppenve): A mész az mész, nem? Apa (rövid gondolkodás után): De! (Rendező-Fiúhoz, színészként, tehát megváltoztatott hanghordozással): Idáig jó? Rendező-Fiú (szomorúan, majd egyre idegesebben): Nem jó... Az nem jó, hogy megkérdezte, hogy jó-e, és az nem jó, hogy a lelke olyan nyeszlett, mint egy elhasznált kapcarongy, és annak a kalapnak már rég meg kellett volna merednie az ujjai között, és az asztal lapjáról hiányoznak a kezek, Anya művésznő kezei is felkéredzkedhettek volna a térítőre, és lassan közelítsenek a kezek egymás felé, hogy kézfogó legyen belőle, a szó életformáló értelmében is. Értem? És miért festették ki lila rúzzsal Anya művésznő ajakát? Részeg a sminkes? (kikiált) Losonczy, mit tud erről? Losonczy (be, kezében papírlap, arról olvassa): Anya itt beteges, még szűz, ráadásul szegény is. Ezekhez lila ajak kell. Szerintem... Azazhogy a sminkes szerint, (kimutat a színfalak mögé) Rendező-Fiú: Csakhogy fénysugárban a lilára festett ajak kéjt sugall, különösen ha az ajak mozgásban van. S ha a lélek röpdös, a kéj kushad! Maga ezt nem tudta? Letöröltetni! Értem? Losonczy: Igenis, (kikiált a színfalak mögé) Piroskám, szívem, lila ajak megy, színtelen ajak marad! Most! Piroska (lélekszakadva be; kezében mindenféle eszközök, miközben egy gördülő asztalkát lódít a színpadra, rajta sminkeléshez használatos tégelyek, egyebek) Rendező-Fiú: Nem most! Majd a szünetben. Losonczy (durván): Nem most! Majd a szünetben! Piroska (miközben a bejövetelhez hasonlóan lélekszakadva rohan ki a dolgaival): Nem most... majd a szünetben... nem most... majd a szünetben... Rendező-Fiú (Apához, Anyához): Folytassák, kérem. Apa (változatlan faragatlansággal): Akkor én most már semmit se mondok neked. Hozom a tehenet, és kész. Anya (pihegve, majdnem áhítattal): Semmit se mondjon, Dezső. Hozza a tehenet, és kész. Apa: Mindent megbeszéltünk. Anya: Mindent, Dezső. 10
