Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Sigmond István: Hozudnak rendilétesen
ajtóig. Ha Apa elmegy, soha többet nem fogjuk látni... Miért nem mondtátok, hogy ne öljem meg a pókot a falon? Én öltem meg a szerencsét? A szerencsénket? Sebaj, hiszen a felhők mögött is vannak csillagok. Ki hiszi ezt?... Nézzétek a fényt! Nézzétek, ahogy az a sápadt fénynyaláb átszivárog az elsárgult függöny mintái között. A kivégzett pók égbe görbült, mozdulatlan lábain találkozik a fény a semmivel. Az elmúlás értelmet kapott? Az értékrendet nulla alatt is jegyzik valahol?... Nem igaz! Nem lehet igaz!... Tartsátok vissza Apát! Ne engedjétek, hogy kinyissa az ajtót! Álljatok eléje! Kapaszkodjatok össze előtte, hogy ne tudjon áttörni az emberfalon!... (kétségbeesetten) Ne engedjétek! Apa (tarisznyával a hátán, jól érzékelhetően végleg elhagyja a házat) Sötét Zenei függöny Második jelenet (Az első jelenet helyszíne. A színen senki sincsen. Oldalt megjelenik Rendező-Fiú, óvatosan közelít a szoba belseje felé, mozdulatai kételyt- meghatottságot-elszántságot sugallnak. Mögötte megjelennek az összes szereplők, a statisztériát is beleértve. Ahogy haladnak a Rendező-Fiú után, tartásukból-gesztikulációjukból a flegmatikusság, a közöny, az unalmasnak ígérkező próbától való undor, itt-ott nagyképűség, a kezdő színészek esetében ügyetlen lelkesedés észlelhető. A statisztéria megjelenésére jellemző a katonás rendezettség.) Apa (lekicsinylőén): Ez a helyszín?... Itt a bútorok is halottak! Innen még a szellemek is elköltöztek! Itt... itt büdös van! Anya (negédesen): Szagoljon engem, Dezső! (Általános derültség) Rendező-Fiú (szigorúan): Ez nem a röhögés tere, kérem! (patétikusan) Ez az én hazám, otthonom, mindenem! Losonczy (alázatosan): Söröket hozassak? (elbizonytalanodva) Hogy a próba hevében, ugye... nem? Villanyórás (hányavetien): Sör? Lehet itt sört szerezni egyáltalán? Itt még a napot is eltakarják a fellegek. Legalább egy verebet látnék, egy verebet! Rendező-Fiú (mindenkihez): Nem kell elengedni Apát, ez a lényeg! A temetőben, az Apa sírkövére csak a születése dátumát festették fel. Amikor elhagyta a falut, a családot, azt a napot, órát és pillanatot, azt is oda kellett volna festeni. Szomszédasszony (mint akit csak a saját szerepe érdekel): Jó, jó, de én hol fogok állni? Losonczy (némi türelmetlenséggel): Kegyed leselkedik. Megmondta a rendező úr, hogy kegyed az örök szem és az örök fül, maga a falu. (a Szomszédasszonyt játszó színésznőt egy oldalt felállított, stilizált ablakkerethez vezeti, ahol a színésznő átdugja a fejét, és boldog vigyorgással az arcán követi az eseményeket) Rendező-Fiú (miután alaposan körülnéz): A bútorok maradnak, a pókhálók is. Tegyenek petróleumot a lámpába. És legyen két pók a falon. Egy élő s egy halott. Losonczy (Jocóhoz, parancsolva): Jocókám, legyen két pók a falon, egy élő s egy halott. Jocó (suttogva): Honnan szerezzek halott pókot? 8
