Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Legenda Rab Zsuzsáról
Legenda Rab Zsuzsáról Összeállította: Albert Zsuzsa Albert Zsuzsa: „Az én édesapám az emberek apja, s én az embereknek testvére vagyok" - írta Kosztolányi Dezső Tanár az én apám című versében. Rab Zsuzsa édesapja is nevezetes tanár: Rab István a pápai református kollégiumnak először diákja, aztán mint volt Eötvös-kollégista tanára, majd igazgatója. Az első világháború katonájaként hét évet orosz fogságban töltött. Mikor végre hazatért, nem ment vissza zseniális társai közé, ottmaradt Pápán, megnősült, az ő kislánya lett Rab Zsuzsa, akiről most beszélünk. Rab Zsuzsa egész életét meghatározta Pápa, a város meg a környező falvak, a Bakony, meg édesapja. Az orosz nyelv, amikor találkozott vele 1945-ben, az édesapja ajkáról is elhangzott. Az apaszeretet és ez az idegen nyelv valamiképpen össze is tartozott. Én nagyon eleven, jó kedélyű nőnek ismertem, az „emberek testvére" volt valóban; azt hiszem, így lehetett igazán jó műfordító. Persze költőként indult, gyermekkorában írta első verseit. Pápán járt az ottani leány középiskolába, aztán magyar-orosz szakos a budapesti bölcsészkaron, ahol édesapja egykori Eötvös-kollégista társaival, már mint egyetemi tanárokkal találkozott. Bereczki Gábor: Pais Dezsővel például. Pais Dezső nagyon jó barátja volt Rab Istvánnak. Tulajdonképpen neki az egyetemen lett volna a helye, fogadták is volna, de ő szeretett vadászni. És emiatt nem jött az egyetemre, így maradt Pápán. Albert Zs.: Igen, ezt Pais Dezső fel is hánytorgatja neki, de fáradt olyankor már valaki, amikor hét évig fogságban volt. Szüksége volt nyugalmas családi környezetre, nem? Ágh István: Olyan is lehetett a természete; Zsuzsa ír egyik versében a „pogány derűről", mint az apjára jellemző tulajdonságról. A pogány derűn a vadászat és a természetben való létezés értendő. Én is olvastam Pais Dezső megjegyzését, hogy itt katedra várta, de ő ott maradt a Bakonyban vadászni. Talán egy kedves szólás volt. Amit te mondtál, úgy igaz, hogy elege volt a nagyvárosi zsivajból. A falusi, sárszentmihályi fiú, csak azt a négy vagy öt évet töltötte Pesten, amikor Eötvös-kollégista volt. Zsuzsa is vidéken élhetett gyermekként, fiatalon sok természeti élménnyel gazdagodhatott, szerencséjére, a nyelvet úgy megtanulta, hogy az a műfordításnál nagyon hasznos lehetett neki; érezte a világot. Örüljön, hogy ott maradt az édesapja. Bereczki G.: Zsuzsát is elvitte vadászni, emlékszem, mesélte, hogy tizenhat éves volt, titokban már dohányzott, de nem tudta, hogy ezt az apja is tudja. Egyszer a vadászat végén összegyűltek ott a vadászok és Rab István előhúzta a cigarettatárcáját, és azt hiszem, hogy szivarral kínálta Zsuzsát - „Parancsoljon hölgyem" -, így tudta meg Zsuzsa, hogy tudja, hogy dohányzik. Ágh István, Bereczki Gábor, Bereczkiné Mai Kiisk, Domokos Péter, Nagy Gáspár és Vasy Géza emlékezései. 75
