Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Lovász Andrea: A gyerekkor alkímiája
Lovász Andrea A gyerekkor alkímiája Az utóbbi években tagadhatatlanul elindult egy megújulási folyamat a magyar nyelvű gyerek- és meseirodalomban. Szijj Ferenc (Szuromberek királyfi), Darvasi László (Trapiti), Háy János (Alfabéta és a negyven rabló) gyerekkönyvei után egyre több és újszerűbb meseregény születik, elég csak Lugosi Viktória (Hümmögő), Böszörményi Gyula (Gergő és az álomfogók), Varró Dániel (Túl a Maszat-hegyen) munkáira gondolnunk. És egészen új, mindenféle irodalmi, kritikai előzmény nélküli gyerekkönyv is viszonylag sok jelenik meg mostanában: eddig ismeretlen szerzők ismeretlen műveiből bőséges a választék. A nem szakmai szemmel érdeklődőnek válogatási szempontot, iránytűt találni nem is olyan könnyű. Szerencsére létezik néhány díj meg elismerés, ami kitüntetett figyelmet irányít bizonyos művekre, illetve bizonyos szerzőkre. Évente kiosztják az IBBY-díjat (Az Év Gyermekkönyve Díj), van az Animus Kiadónak saját díja (Aranyalma Díj) meg a Csodaceruzának (Körtemuzsika Díj), és van díja a Magyar írószövetségnek (Év Könyve díj). E díjak és elismerések valóban fontosak lehetnek a már megjelent művek tekintetében, de nem ösztönző jellegűek, azaz új munkák születését nem segítik elő. Ezért volt különleges szerepe a 2003-ban meghirdetett Édes Anyanyelvűnk pályázatnak, mert oda ismeretlen, még meg nem jelent munkák, elsőkötetes szerzők is pályázhattak. A gyermekirodalmi kategóriában meglepően sok, pontosan 558 pályamű érkezett elbírálásra. Ezek közül 17 művet díjaztak, azok közül is 7 már olvasható könyv alakban: Békés Pál: A Bölcs Hiánypótló (Móra, 2005), Péterfy Gergely: Misikönyv (Kalligram, 2005), Scheer Katalin: Nefelé (Nórán, 2005), Fischer Mária: Piros mezők (Pro Pannónia, 2006), Balázs Ágnes: Fekete szivárvány (Móra, 2005), Orbán János Dénes: Búbocska (Medium - Erdélyi Híradó, 2005), Bencs János: A Seuso-kincs rejtélye (Coldwell Könyvek, 2004). A megjelentek közül most csak néhányat emelek ki. A kiválasztott könyvek mindegyike a mese- és gyerekvilág-teremtés emblematikus példája lehetne: a Szijj-Darvasi nevével fémjelzett autonóm, sajátosan egyéni hangvételű, az adott életművek egészébe szervesen illeszkedő irodalmi szövegek továbbörökítői. Igényes irodalmiságuk mellett közös vonása e könyveknek, hogy mindegyik esetében kiemelt szerepe van a grafikai megjelenítésnek: az minden esetben a szöveggel egyenrangú, pontosan megtervezett és művészi igényességgel kivitelezett. A 2005-ben megjelent meseregények közül hangsúlyozottan igaz Scheer Katalin, Péterfy Gergely és Orbán János Dénes esetében is, hogy a világteremtésnek nemcsak a nyelv, hanem a kép is elengedhetetlen eszköze: Csíkszentmihályi Berta Nefeléképei, Szenteczki Csaba Misikönyv-képei és Csillag István Búbocska-képei önmagukban is narratív értékűek. Békés Pál világát pedig már A kétbalkezes varázsló óta csakis Sajdik Ferenc kesernyés humorú rajzaiban tudjuk elképzelni. A gyerekkor alkímiája a „gyerekkor-csinálás" művészetét jelenti: hogyan lehet felnőttként gyerekvilágot ábrázolni/teremtem, egyáltalán, milyen a mai magyar meseregények gyerekképe. A gyerekkorhoz mindenképpen kell valamiféle csoda - legyen ez a tételmondat. Ez a csoda pedig nemcsak a szó szoros értelmében vett elvarázsolást, alakváltoztatást és alakváltást jelenti, hanem az egész világ átrendeződését; pontosabban egy, a mi valóságunkkal párhuzamos mágikus, misztikus valóság létezésének a lehetőségét. Scheer Katalin Nefeléjének és Péterfy Gergely Misikönyvének gyerekhősei váratlanul és számukra is meglepetésszerűen szereznek tudomást erről a bizonyos mögöttes világról. Az új tudás azonban nemcsak információtöbbletet szolgáltat számukra, azaz kizárólag e világ ismeretében érthetők meg a mindennapok történései és világunk szabályai, hanem mindjárt felelősséggel is jár, hiszen mindannyiuknak meg is kell menteni azt a világot. Ahogyan ezt már Michael Ende és Maurice Maeterlinck mesehősei óta tudjuk, nem lehet kívülállónak, érintetlennek maradni: 188
