Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Balázs Géza: Gyermeknyelv – gyermeksajtó – gyermekirodalom
A gyermek anyanyelvtanulásával kapcsolatban a másik tévhit az, hogy a gyermekhez nem kell beszélni, mert úgysem érti. Nagyfokú szülői értetlenséget tükröznek az ilyesfajta vélekedések. Hiszen a gyermek a felnőtt beszédben elhangzó minták alapján, az „embergyerekben" már meglévő „beszédtanuló program" segítségével tanulja meg a nyelvet. Nem pusztán utánzással (hiszen akkor ugyanazt mondaná, mint a szülei), hanem a hangzó nyelvből „eltanult" példák, minták alapján. Ez teszi lehetővé a szülők által készített „anyanyelvi naplók" megszületését. Anyanyelvi napló Az „anyanyelvi naplók" mutatják meg valójában a gyermek nyelvi kreativitását. Vegyünk sorra néhány sajátos gyermeknyelvi jelenséget! Igen ősi, a nyelvkeletkezésben is föltehetőleg nagy szerepet játszó nyelvi lehetőség az ismétlés. Ennek gyermeknyelvi formája a szótagkettőzés, szókettőzés (ikerszavasítás). Pl. dudu (autó), koko (csoki, motor), nana, nanna (nagymama), bebebe (tejbegríz). Ugyancsak a nyelvkeletkezéshez vezetnek bennünket vissza a hangutánzó szavak. A magyar nyelv egyébként is bővelkedik hangutánzó szavakban, a gyermeknyelv azonban mindig. Pl. sziszi (kígyó), bipbipbip (távirányító), vuvu (kutya), ninó(autó) (mentő-, rendőr-, tűzoltóautó), szí (szóda), pszí (spré, dezodor). A gyermek a nyelvfejlődés folyamatában lépésről lépésre sajátítja el az artikulációs lehetőségeket. Nyilvánvalóan a nagyon könnyen kiejthető hangoktól jut el a nagyobb izommunkát igénylő hangokig. Mivel ez a tanulási folyamat kapcsolatban a növekedéssel, az izmok megerősödésével, a korai időszakban a nehezebben kiejthető hangokat, hangkapcsolatokat egyszerűsíti, könnyebb artikulációval ejti ki. Pl. cucor (cukor), főbelék (főzelék), tetté (kettő), büzli (müzli), pappan (szappan). Ugyanez az oka a hangkihagyásnak, csonkításnak. Pl. aa (anya), ínye (dinnye), kumpi (krumpli), Maacka (Malacka), pucsi (pulcsi), szemüves (szemüveges), szee (szeretlek). Minden nyelvi folyamatnak, törvényszerűségnek megvan az ellentettje is. A hangkihagyás ellentéte: a hangbetoldás. Ám érdekes módon ennek is a kiejtés megkönnyítésében van szerepe. Pl. kamilon (kamion), kinfli (kifli), sötörucc (strucc). Ez utóbbi példa szellemesen rávilágít a magyarban még ma is körülményes szó eleji mássalhangzó-torlódás elkerülésére. A 19. század végéig nyelvünk föloldotta a szó eleji mássalhangzó-torlódást. Azóta ez nem következetes, sőt már három és négy mássalhangzó is elképzelhető egymás után (az említett strucc, vagy sztráda; illetve példa a négy mássalhangzó egymás mellé kerülésére: Budapest Sportaréna). A gyermeknyelvben is megfigyelhető a nyelvtörténetben sok űj szó születését elősegítő hangátve- tés (hangcsere). Pl. kucor (cukor), bakát (kabát), paflon (plafon). Sőt, az említett hangalakváltozatok együttesen is jelentkezhetnek, mutatva az egyéni nyelvi kreativitást, vagyis az anyanyelv újraalkotását. Pl. pörömkölt (körömpörkölt), popogáj (papagáj), szemüge (szemüveg), Vitacécin (C-vitamin). A gyermeknyelv egyik feltűnő jellegzetessége a szóhatár-eltoldódás. Talán ez a jelenség mutatja legnyilvánvalóbban, hogy a gyermek nem könyvből és szavanként tanulja az anyanyelvét. A névelő nem különül el, az egyik szó átmegy a másikba. Pl. ebra (zebra), zöregapád (az öregapád), de a legjobb irodalmi példa Vámos Miklós könyvcíme: Zenga zének (eredetileg: Zeng az ének). A legérdekesebbek talán a gyermekek egyéni szavai. Ezeket nem szüleiktől tanulják, hanem a hallott minták alapján alkotnak csak saját maguk, illetve a család számára értelmezhető szavakat. Példaként itt most mindenki idézheti „családi anekdotáit" saját maga, gyermeke sajátos szavairól. Én egy gyűjtésből idézek, s mindenki elmélkedhet azon, hogy vajon miből is „vonódtak el" a következő szavak: togánom (köszönöm), luplu (fürdés), niki (csokikrém), dudovevec (innék), pakó (kupak), csó (olvassál). A szavak etimológiájának megfejtéséhez sokszor fontos az adott család, környezet ismerete. Egyébként még a nyelvész sem boldogul el. A gyermek valódi, bátor, harcos nyelvújító! A hangtani és szókészlettani jelenségeken túl igen sajátos nyelvtani jelenségeket is találhatunk a gyermeknyelvben. A leginkább észrevehető a kicsinyítő képzők túlzott hatása (ez nyilvánvalóan a szülőknek a gyermekekhez való kommunikációjából ered). Pl. mamaci, babaovi (bölcsőde), hálóka (pizsama). A gyermek érzékeli a képzés lehetőségét, de azt még nem, hogy a magyar nyelvet előtte beszélők nem használtak ki minden lehetőséget. Honnan is tudná? Nem tud utánanézni a szótárban vagy a világhálón. Ezért aztán elkezdi gyártani a képzett szavakat. Pl. fogasorvos (fogorvos), kémpettyű (krémtúró), ormányzó (elefánt), énekész (énekes), savság (savanyúság), zenézik (zenét szerez), megszülikéz (megszül), nézdigöl (nézelődik), 168
