Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Mikola Gyöngyi: A Kék és a Rózsaszín

kezdetét, a múlt elevenedik meg, a ház egykori tulajdonosainak, Kokorevnek, az orosz autóműszerésznek (avagy, legalábbis a gyerekek szerint mutatványosnak) és feleségének története. Aki pedig elképzeli, szereplőként saját magát is beleálmodja a történetbe, amelynek, pedig a bevezető fejezet információi szerint, semmiképpen nem lehetett részese a valóságban. A Kokorev-házat a főhős-elbeszélő szemében nem a betörés és a tiltott mozi kalandja teszi érdekessé, hanem az a körülmény, hogy az emberek nem beszélnek róla. A kollektív felejtés miatt elbizonytalanodik a ház státusa, olyan, mintha az emberek tudatában nem is létezne. És éppen ez a léthiány mint negatív gravitációs erőtér lesz az a hely, ahol a felderítés igazi kalandja elkezdődik a főhős számára. Ilyen értelemben a visszafordulás nem csak térben és időben zajlik, a visszafordulás döntést is jelent, de legalábbis annak felismerését, hogy az elbeszélő mást és máshogy lát, mint a többiek. Sejteni kezdi azt, amiről mindenki el akarna feledkezni, amit valami elfojtott bűntudat övez: hogy a házaspárnak épp a város lakói miatt nem volt többé maradásuk a házban és a városban. Erre a felismerésre utal a regény zárlata: „Csönd lett. Az emberek lesütötték a szemüket. Arcomon megjelent az a túlvilági fény...

A fekete autó, nagy porfelhőt kavarva maga után, elhagyta városkánkat. Akik látták, azt mondták, hihetetlen gyorsasággal száguldott. Az egyik kanyarban a szél lekapta Zöldike fejéről a nagy pettyes kalapot..."

A gyermek öntudatlan elfordulását a vásznon pergő filmtől a feledésre ítélt történet felé már a felnőtt szerző értelmezi, artikulálja. Az Ördögfej című kisregénynek ezért a Tisza-parti gyermekkor költői megjelenítése és a Kokorev-ház-beli akció mellett van egy harmadik dimenziója is. Rejtett utalásaiban a könyv elbeszéli azt a titokzatos transzformációt, ahogy egy gyermekben (a Gyerekben?) megszületik, öntudatra ébred: a Művész.

166