Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Mikola Gyöngyi: A Kék és a Rózsaszín

Ez a vers és verszárlat, jócskán túllépve az egyéni élet korszakain, szokványos felosztásán, éppoly végtelennek, avagy végesnek tekinti az egynapos létet, mint a több évtizedes életet, épp annyira egyenértékűnek, akár a vers és a regény műfaját. (Ezt erősíti az Ulyssesre, Bloom egy napjára történő utalás is a versben.) Az egy napos lét, a tiszavirágélet Tolnai Tiszában született költészetének egyik alapmetaforája, „költői kategóriája". Már 1968-as első kötetében, a Homorú versekben megjelenik, és később is (pl. az Egy világítótorony eladó című kisregénnyi terjedelmű prózában) mint Erósz-Thanatosz szimbólum nyer (ön)értelmezést. És ezzel a metaforával zárul Rokokokokó című kamaszverse, poémája, melyben az elbeszélő-főhős gyermek nem tudja eldönteni, milyen pályát válasszon magának, s végül a tiszavirágnál köt ki.

Mindezek után talán nem meglepő a kijelentés, hogy Tolnainak valójában nincsenek gyerekkönyvei, soha nem írt ifjúsági irodalmat - amennyiben gyerekkönyveken és ifjúsági irodalmon a felnőttekétől teljesen eltérő formájú és gondolatvilágú műveket értünk. Jóllehet mégis van: hiszen négy könyvét idesorol a szakirodalom: Ördögfej (ifjúsági regény) 1972; Elefántpuszi (versek koravén gyerekeknek) 1982; Rokokokokó, 1986; Cápácskám: apu! (Gyermekvers felnőtteknek) 1989 - (mind a négy kötetet a Forum Kiadó adta ki Újvidéken); és e könyvek vizuális megjelenése, színes illusztrációinak stílusa is mutatja, hogy a szerkesztők és a kiadó gyerekkönyveknek tekintette őket. (Némileg kilóg a sorból a Cápácskám: apu!, amely vizuális tekintetben is kétarcú.)

A könyvek címének puszta felsorolásánál is szembetűnik, hogy két verseskötet öndefiníciójában („versek koravén gyerekeknek" és „gyermekvers felnőtteknek") a korosztályi besorolás összekeveredik, összemosódik, mintha a szerző maga sem tudná eldönteni, kiknek is szólnak a könyvei. A Rokokokokó utószavában, melyet Fuderernek, az Elefántpuszi időközben elhunyt szerkesztőjének ajánl a szerző, érinti ugyan a gyermekirodalom elméleti problémáit, ám kiderül, az elmélet nem vitte közelebb ahhoz, hogy teljesítse Fuderernek tett ígéretét, és létrehozzon egy gyerekkönyvet. Elmeséli viszont, hogyan tartott előadást egyszer egy kanizsai óvodában, pedig - mint írja - „egyszerűen fogalmam sem volt, ki is, mi is az az óvodás lény. Afféle marslakónak véltem."

Végül kitalálja, hogy az édesapja Citrom nevű kutyájáról fog beszélni a gyerekeknek:

„Hosszas értekezésbe kezdtem a tengerekről, a tengerek végtelen kékjébe-zöldjébe csüngő déligyümölcsökről, a gyarmatáruról, de arról is, milyen érzés például borotvapengével kettészelni egy citromot. S akkor váratlanul közöltem: CITROM kutya, fő szenvedélye rókalukakba gurulni. És máris a rókalukak labirintusáról beszéltem, a rókabűzről, a rókaprémek lakkozott körmeiről, üvegszeméről... Majd ugyenezt megismételtem barátom és barátnőm kutyájával, ZOKNI-val és GITÁR-ral is.

Aztán keresztezni, variálni kezdtem e szavakat, e szavakra, igyekezve mindig váratlan értelemben használni, párosítani őket. Végül megegyeztem a gyerekekkel, hogy ezután ők is szabadabban, merészebben adnak nevet kutyájuknak."

Vagyis nem tett mást, mint saját alkotói módszerének titkaiba igyekezett bevezetni a legkisebbeket, ahogy később majd Palicson, Szabadkán a kruzsókokban tanít gyerekeket a próza rejtelmeire. A Költő disznózsírból interjúfolyamában részletesen beszél az irodalom taníthatóságáról, saját tapasztalatairól e téren. íme egy jellemző, a fenti óvodai esetre rímelő részlet: „Először próbáltam kitapogatni, milyen az ő viszonyuk a tengerhez, írattam velük erről szövegeket. Mondtam, hogy ez nagyon jó, most úgy írjátok újra, mintha ezeket a szövegeket a barátnőtök naplójában találtátok volna. Abban a pillanatban már egy másik írás keletkezett. Megérezték, a nézőpont változtatásával milyen érdekes dolgok történnek a szöveggel is." Tolnai tehát arra épít, hogy megkeres egy érintkezési pontot a gyerekeket érdeklő dolgok és a saját művészi gondolkodása között - egyértelműen alkotótársnak tekintve a gyerekeket, még az óvodásokat is.

161