Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Elek Tibor: „A szép dolgokat falba kell vésni, hogy meg maradjanak”

ifjúsági irodalom építményeinek fölemeléséért." - hangsúlyozza 1980-ban Pintér Lajos.9 A gyermekirodalomban is modernebb szemléleti, formai, tartalmi elemek hatvanas évekbeli előzményeiből ők is és a korszak gyermekirodalmával később foglalkozó Bence Erika is10 11 elsősorban Németh István munkásságát, a Lepkelánc (1961) című elbeszéléskötetét emelik ki (későbbi fontos művei a Vadalma, 1970, Ki látta azt a kisfiút?, 1973). Az igazi áttörést azonban (legalábbis a prózában) a Forum Könyvkiadó 1969-es ifjúsági regénypályázata eredményezi, amit az előző évi regénypályázat sikerén felbuzdulva hirdettek meg. „Az ifjúság haladó törekvéseit a háborús-harci cselekményekben való részvétellel, egyfajta maszkulin-militáns hőskultusszal azonosító, s e világképet kifejező prózai alkotásokkal szemben egy másfajta gyermeki világértés tapasztalatait jelenítik meg azok a regények, amelyek a Forum ifjúsági regénypályázatára érkeztek, köztük Gion Nándor, Domonkos István, Fehér Kálmán és Tolnai Ottó alkotásai. Központi metaforáit e világképnek az utazás, a kivonulás, a szigetlétteremtés képzete alkotja. A gyermekkor e mai modem világban manifesztálódó tartalmai sajátos módon még a XVIII. században irodalmi formát nyert robinzonádok világával is rokon vonást mutatnak" - írja Bence Erika több mint húsz év távlatából visszatekintve a beérkezett alkotásokra.11 A nyertes, miként az egy évvel korábbi felnőtt regénypályázatnál, ezúttal is Gion Nándor lett, az Engem nem úgy hívnak című regényével, megelőzve Domonkos István Via Itália és Deák Ferenc Zsivány című alkotását. Amennyiben összehasonlítanánk a díjazott és a további kiadásra javasolt munkákat (Németh István: Vadalma, Fehér Kálmán: Osszjáték, Tolnai Ottó: Ördögfej, Bogdánfi Sándor: Óriások, Mirnics Zsuzsa: Égig érő fák), bizonyára feltűnnének a közös nemzedéki életérzésből és törekvésekből következő rokonítható jellemzők, a gyermekkép felszabadítása, korábbiakhoz képesti mássága, az, hogy a többségnél hangsúlyosan szerepel a felnőtté válás problematikája, hogy a felnőttek világa általában sötét tónusokat kap, ennek következtében gyakori a szökés, kivonulás motívuma stb. Ugyanakkor az is láthatóvá válna, hogy a nemzedék tagjainak ifjúsági regényei között az írói eszközök, az ábrázolás- és kifejezésmód tekintetében éppúgy vannak jelentős különbségek, mint felnőtt regényei esetében. Domonkos István a gyerekeket a felnőttektől elválasztó korlátok ellen tiltakozó, vagy Tolnai Ottó a kanizsai gyermekéveit idéző regényében sem tagadja meg például avantgardizmusát, kísérletező törekvéseit, intellektuális érdeklődését, bátran alkalmazva bonyolultabb narrációs megoldásokat, a valóság és az álom, a fantázia keveredését, asszociációs szövegformálást, jelképi és gondolati összetettséget. Gion Nándor pedig itt is más, a realista és a jelképes, szimbolikus ábrázolásmód elegyítésének útján jár már, még ha jóval visszafogottabban is, mint az előző két regényében és a későbbiekben.

Ma már ez az egyik legkevésbé ismert műve Gionnak (Magyarországra nem is nagyon jutottak át annak idején példányai, írott recepciójáról sem beszélhetünk), pedig több szempontból is figyelemre méltó alkotás. Egyik interjújában elmondja a szerző, hogy a pályázati határidő szorításában rekordidő, tizenkét nap alatt írta, s valószínűleg azért is sokkal könnyebben, mint a Joábot, mert az ímivaló anyagot időben régebbről vette, a gyermekkorból, „amelynek eseményei annyira rendezetten összeálltak, hogy csak papírra kellett vetni"12. Azt is elárulja ebben a Görömbei András által készített beszélgetésben,

9 Pintér Lajos: „A torony nagyon fontos - mondta Burai /.". Jegyzetlapok a vajdasági ifjúsági irodalomról és holdudvaráról. Tiszatáj. 1980. 5. 74-79.

10 Bence Erika: Szakaszok és törekvések a jugoszláviai/vajdasági magyar gyermekirodalomban. Híd. 2001. 1-2. 29-38.

11 Uo.

12 Görömbei András: „Kimeríthetetlen forrás". Válaszol Gion Nándor. In.: Uő: Kérdések és válaszok. Antológia Kiadó. Lakitelek. 1994. 215.

146