Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Pécsi Györgyi: „Félelem nélkül élni”
A történetek helyszíne - különösen a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években írt versekben, mesékben - többnyire az író szülőföldje, Székelyföld, megnevezve is gyakorta a székelyek „szent hegye", a Hargita, illetve olyan földrajzi nevek fordulnak elő rendre (keresztúri vásár, Küküllő folyó), amelyek a honismeretet, s ezzel együtt az önértéktudatot erősítik. A kisebbekhez szóló állatmesék hősei szintén az erdélyi táj honos állatai: a háziállatok (kacsa, tyúk, kakas, liba, csacsi, ló, kecske, bivaly - utóbbi a kilencvenes évekig hozzátartozott az erdélyi falu jellegzetes utcaképéhez), az erdei-mezei állatok (őzike, egérke, róka, tücsök, medve, farkas - ez utóbbiak sem a mesemitológiából ismerősek a székely gyermekek számára, a Keleti-Kárpátokban elterjedtek, s a helyi mitológiában is uralkodó állatok), a sokféle madár (szajkó, csóka, rigó, pacsirta, varjú), növényei, virágai (áfonya, mogyoró, tulipán, fenyő, paszulyka és fuszulyka, krumpli) mind-mind a teremtett mesei világban való otthonosságot, a létbiztonságot sugallják, s csak alig-alig fordulnak elő tájidegen állatok (a papagáj például, ironikus olvasatban). Ebben az életközeli világban még a fantázia teremtette táltos madár „igazi" megfelelőjére is ráismerhetnek (felfedezhetik) a gyermekek. A mesei tér megképezése és benépesítése - világképteremtés. Amikor Kányádi Sándor a szülőföld régiójának helyszíneit, növényeit, állatait idézi meg verseiben és meséiben - a szülőföld szeretetéhez vezeti el olvasóját. Hiszen ez a teremtett, állatokkal, növényekkel benépesített gyönyörű mesei világ nagyon hasonlít arra, amivel a gyermek nap mint nap maga is találkozik. Az író azonban nemcsak a régió, a táj jellegadó természeti csodáit és elemeit teremti újra írásaiban, hanem a romániai magyarság sajátos helyzetét is. Szintén mesélve tanít arra, hogy Erdély többnemzetiségű országrész, ahol székelyek, magyarok mellett szászok és románok is élnek. Az A bánatos királylány kútja című reprezentatív kötetét is egy ilyen tanító célzatú történettel zárja. Programosan is megfogalmazza, hogy a különböző népeknek, nemzeteknek békében kell egymás mellett élniük - metaforikusán és érzékletesen: a hidat meg kell építeni akkor is, ha gonosz emberek, irigység, kárörvendés, gonoszság megakadályozza (A hídépítő balladája). Másutt elmeséli a hamelni szászok eredetmondáját (Patkánysíp), átköltésekben közvetíti a román és a szász népmeséket, a társnépek kultúrkincseit (A bivaly és a halacska - erdélyi szász népmese; Az eb és a szamár - Grigore Alexandrescu nyomán). Egy nagyobb gyermekekhez szóló anekdotikus történetében (A nagyságos fejedelem és a segesvári szászok) Bethlen Gábor erdélyi fejedelem esetét idézi fel. A hirtelen haragú fejedelem nem pusztítja el a nyakas szászok városát, hanem derűs barátsággal zárja a konfliktust. A mese nemzetiségi üzenetét a konfliktus megoldásába szőtte az író: amikor a fejedelem megjelenik a város alatt, először a hatalom nyelvén, magyarul szól a szász városbíróhoz, aki tört (komikus) magyarsággal válaszol. A fölbosszantott fejedelem németre váltja a szót, ám ekkor megbátorodik a szász városatya, a fejedelem pedig elbizonytalanodik - a költő itt fogalmazza meg azt a tapasztalatból is formálódó gyönyörű üzenetét (nyelvfilozófiáját), hogy „amikor az ember anyanyelvén szólhat, mindjárt megbátorodik, még ha ráripakodnak is", azaz mindenki az anyanyelvén képes legpontosabban kifejezni, megfogalmazni panaszát, és leghatékonyabban megvédeni önmagát. Az már újabb adalék az erdélyi toleranciához, hogy a megbékélés utáni mulatságban a szász városbíró a fejedelem kedvenc nótáját énekli, s ez nem más, mint a híres nagykállói rabbiének: „Szól a kakas mán, / majd megvirrad mán..." Egy másik történetben felidézi gyermekkorának román szomszédját, Duka apót. A Farkasűző furulyában gyönyörű, balladás hangulatú emléket állít az iskolázatlan, de emberségből kiválóra vizsgázó egyszerű román embernek. Az emberi minőség, a tartás nem nemzethez, néphez kapcsolódik, mindig személyhez kötődik és egyetemes érték. Ebben a mesében/igaz történetben a költő elmeséli a közte és Duka apó közt szövődött mély lelki kötés, illetve a román apótól örökül kapott bot és furulya történetét - itt olyan 140