Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Ócsai Éva: Wersek, báb- és mesejátékok 4–696 éves korú gyerekek számára
lödnek, és bár Mihók eközben semmivel sem válik bölcsebbé, a tréfás mese végén Ilók mégis megígéri, Mihók felesége lesz. A párbeszédek játékosságát a verses formába öntött nyelvjátékok, a dalbetétek és a tréfás népi szóhasználat is biztosítja, és szerepel a darabban egy csúfolódó vers is (Elmehetsz a világba híredért), amely Weöres Sándor gyerekversköteteiben is megtalálható. A népies hangulatot egy Tersánszky Józsi Jenő által megteremtett mesehős, Misi Mókus oldja fel, ő ugyanis a darab mesemondója, aki nemcsak a bevezető és a befejező formulákat és verseket mondja el, hanem mindvégig jelen van, minden jelenetben az újabb szereplők Misi Mókus mögül lépnek elő (ezért valószínűbb, hogy a darabot Weöres Sándor bábszínpadra szánta). Ez a különleges mesemondó a furcsa szerepében egybekapcsolja a népmesét és a műmesét, a régi és a modern mesekincset, valamint szerepe alapján a színpad, a mese cselekménye és a nézők között közvetít, ez pedig rokonítja a Holdbéli csónakos Vitéz Lászlójához, aki elbeszélőként is jelen van a mesejátékban.38 A mesék időtlen és sehol-sincs terében a Csalóka Péter két főszereplője - Hókhoz és Mihókhoz hasonlóan - szintén ellentétben állnak egymással: a szegény, de csalafinta Péter és a falu gazdag, bár ostoba és kapzsi bírája olyan párt alkotnak, mint Lúdas Matyi és Döbrögi. A történet cselekménye is hasonlóképpen alakul: Péter öt alkalommal is félrevezeti a nagyhatalmú önkényurat, hiszékenységére és mérhetetlen hatalomvágyára alapozva bolondot csinál belőle. Egy olyan szatíra bontakozik ki, amelyben tanúi lehetünk egy normálisnak tekintett és egy abszurd társadalmi értékrend komikus harcának.39 A mese elején ezért a bábjátékos a mesemondó szerepében megegyezik a nézőkkel abban, hogy Csalóka Péter fogja képviselni az igazságtalanságot, az abszurditást és a gyarlóságokat leleplező és nevetségessé tevő csaló, az egyszerű, szellemes és józan gondolkodású eiron szerepét, a közönséget így az ő oldalára áUítja, szemben a gazember aladzón-alakkal.40 A mese elején kötött szimbolikus egyezséghez, amely az eiron értékrendjét támogatja, hozzájárul egy másik szereplő, a csúfolódó kamasz is, akit a szerző szőtt a népmesébe, hogy a bíró mind az öt megszégyenülésekor megjelenjen, és gúnyos formulák ismétlésével hangsúlyozza és felerősítse a bíró minden egyes felsülését. Amikor tehát a bíró elindítja a bonyodalmat azzal, hogy a köztudomásúan tréfás és csalóka szegény embert felszólítja, próbálja meg becsapni, már előre sejthető a kihívás következménye. A két főszereplő közötti ellentét az első kép színhelyén is érvényesül, ahol Péter szegényes parasztudvara és kunyhója a bíró gazdag kertjével és cifra házával áll szemben. A három képből álló bábjáték első és utolsó képének ugyanaz a helyszíne - a középsőé a kocsma -, azonban a többnyire két-két szereplőre épülő jelenetek helyett a befejezésben egy tágabb közösség, a falu szinte minden lakója jelen van, akik elpáholják és kihajítják az újabb önkényes törvényt hozó bírót, majd helyére megválasztják Pétert. Amikor egy történetben az eiron társadalma fellázad az aladzóné ellen, és le is győzi azt, akkor az úr-szolga viszonyok megfordulnak, és az ünnepi hangulatban kialakul egy harmonikus rend. A bábjáték vágyteljesítő szerepe részben abban áll, hogy a gyerekek is részesei az úr-szolga (pl. a felnőtt és a gyerek) hierarchikus viszonyának, amelyet a történetben újra átélnek, a történet fordulata, valamint játékos nyelvi humora azonban feloldja ezeket a feszültségeket. 38 Weöres Sándor a Tyunkankuru című darabjában Lear király konferansziéként hasonló szerepet tölt be. 39 Frye, Northrop. Anatomy of Criticism. Four Essays. Princeton, New Jersey, Princeton University Press, 1973, 224. 40 I. m. 172-3. 127
