Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Balogh Tamás: A titkos könyvtár
Balogh Tamás A titkos könyvtár Hatodik fejezet amelyből kiderül, hogy sokáig hallgatni valakit nem könnyű feladat, de érdemes A következő hét pénteki napján Jonatán immár a saját padjukon lóbálta a lábát, amikor meglátta Johannát. A nagy fa, ami alatt ült, árnyékot vetett rá, talán ezért nem látta meg a lány őt elsőre. De inkább azért, mert nagyon fel volt dúlva. És ez látszott is rajta, ugyanis ráncolta a homlokát. Olyan gyorsan ment, hogy Jonatán azt hitte, elszáguld mellette anélkül, hogy észrevenné őt, ezért odakiáltott neki, közben pedig integetett.- Hé, Johanna! - kiáltotta, miközben integetett. A lány ekkor vette őt észre. De nem lett tőle vidámabb. Azért odament, ledobta az eddig a kezében szorongatott könyvet, melynek vászonkötésén meglátszottak a kis ujjak nyomai: a nagy hőségben és a görcsös szorításban négy sötét pötty került a könyv hátlapjára. Jonatán arra gondolt, hogy a borítóján is kell lennie egynek, de azt nem látta, csak kikövetkeztette. A könyv címét a gerincről leste le: Johanna a Robinsont cipelte magával. Jonatán meg akarta kérdezni a lányt, hogy mitől lett ennyire mérges, de az megelőzte. Amint lehuppant, vett egy nagy levegőt, és elkezdett beszélni:- Az egész ott kezdődött, hogy a Juci bokán rúgott, miután rányújtottam a nyelvem. Ez nem volt érvényes: egy nyelvöltésért nem jár rúgás. Szabály, hogy egy nyelvnyújtásért egy nyelvnyújtás jár. Nem igaz? De a Juci bokán rúgott, nincs tehát semmi csodálkoznivaló azon, hogy én is őt. Bokán rúgásért bokán rúgás, szemet szemért, fogat fogért. Megjegyzem, a Juci a legjobb barátnőm. Volt. Mert hát ezek után ugye nem lehet az, mert álnok, hitszegő, aljas, olyan lány, aki nem tartja be a szabályokat. Juci olyan, mint egy fiú. Azok ilyenek. Persze, ez biztos nem véletlen: a múltkor megtudtam, hogy Juci eredetileg nem is Juci, hanem Jancsi, mert az apukája és az anyukája azt szerették volna, ha kisfiúk születik. Szerintem Juci eredetileg fiú volt, csak közben a mamája hasában átváltozott lánnyá, mármint a külseje, mert a belseje az fiú maradt, és hiába van neki hosszú haja és fülbevalója, attól még nem igazi lány. Ezennel kijelentem: Juci fiú. És ez a fiú bokán rúgott. Pedig egy fiúnak udvariasnak kellene lennie, előre kéne köszönnie, át kellene adni a helyét a buszon vagy a villamoson, nem mondhat ránk csúnyát, nem nyújthatja ránk a nyelvét, és főleg nem rúghat minket bokán, mert ezt csak mi, lányok, egymás között engedhetjük meg magunknak. De akkor sem úgy, mint ez a Juci-fiú. És egy fiúnak adnia kell nekünk csokit. A Juci pedig a múltkor adott. Mondom, hogy Juci fiú. 107
