Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Dromedár úr margarétát vesz
ha kovács volnék, pörölyömmel fejére ütnék, ha méh volnék, fullánkot adnék magának eleségül, ha szamár volnék, magához mennék feleségül. DROMEDAR ÚR Margaréta: marharépa... Lárifári! Anyád már áldását adta a frigyünkre. MARGARÉTA (keservesen zokogva) Iá! Iá! Iá! Iá! ANYUCI (halkan) Uramisten, kihez adom a lányomat... (Dromedár úrnak.) Akkor hát...! DROMEDAR ÚR Kap egy véka aranyat, százezret ér egy darab, ezért enyém lesz a lánya, és még hálás is lehet, úgyis olyan satnyácska. ANYUCI Satnyácska az öreganyja térde kalácsa! Margaréta húszéves, és szép, mint a hajnal. Kicsattan az egészségtől. És dolgos. Maga dagasztja a kenyeret, maga varrja a szoknyáit. DROMEDÁR ÚR Azt mondtam, satnyácska, és punktum. De nem baj, mert én éppen a sat- nyácskákat szeretem. Hívja a papot! (Anyuci jajveszékelve kimegy. Dromedár úr Margarétához lép, és együtt indulnak a templomba. Megkondulnak a harangok.) KÖLTŐ Tetszik látni? Micsoda erőlködés! Micsoda erőlködése a szamárnak, hogy rózsa lehessen! Egyedem-begyedem, vén kecske: minek annak menyecske... Januárból február lesz, sok emberből nagy szamár lesz... Sárgarépa, petrezselyem - a vénasszony: veszedelem... A hold fehér sas. A hold lókoponya, a levegő fekete alma. A hold a szegénynek kenyér, a gazdagnak meg fehér selyemmel bevont ülőke az ámyékszéken. De sem Dromedár úr, sem Margaréta nem látja a holdat. Ha a szín- igazgató úr akarná, Dromedár úr még a vízi sellőket is megláthatná. Margaréta pedig zúzmarával hinthetné be a haját a harmadik felvonásban, ahol az ártatlanokra nagy, fehér hópihék hullanak. De a színigazgató úr fél a költészettől. A szereplőket rozsdás vasszekrényben tartja, hogy csak csámpás lábú, krumpliorrú kékharisnyák meg azok a felfuvalkodott golyhók láthassák őket, akik esténként fallabdázni járnak, és dölyfösen azt dünnyögik: „Én adom az egyiket, a fal adja a másikat..." Mert Dromedár úr nem ilyen, és Margaréta sem ilyen... SZÍNIGAZGATÓ Ki beszél itt ilyen bődületes marhaságokat? KÖLTŐ Csak azt mondom, hogy most esküsznek. SZÍNIGAZGATÓ Legyen szíves, ne avatkozzon bele mindenbe, maga balfácán. Ha nekem volna képzelőtehetségem, hétszentség, hogy már réges-rég kiteszem a szűrét. Pofáját, ha be nem fogja, rúgom seggbe, vágom kupán - azon nyomba', vagy két perccel előadás után. DROMEDÁR UR Jaj, Margaréta! MARGARÉTA Sokat ittál? DROMEDÁR ÚR Azt szeretném, ha egy hordó bor lehetnék, és saját magamat ihatnám meg, a pocakom meg egy nagy-nagy sütemény, óriási mazsolás kuglóf volna. Iszom, eszem, hadd nőjön a begyem... Margaréta, énekelj nekem valamit. MARGARÉTA Már kezdem is. (Énekel.) Mélyen lent a folyó mormol. Felleg és levél a fodra. Indás tökvirág a hajnalt arany koszorúba fonja. Ó, rejtőző medrű bánat, bánata a hajnaloknak! Mit énekeljek még? Az apácák toborzóját vagy a repedtsarkúak indulóját? Jaj, uram-kincsem! Én félek! Mit fogsz csinálni velem? DROMEDÁR ÚR Majd úgy teszek, hogy múúúúú. MARGARETA Jaj, meghalok félelmemben. Éjfélkor mit teszel velem? DROMEDÁR ÚR Majd úgy teszek, hogy záááááá. MARGARÉTA Jaj, meghalok félelmemben. Hajnalban mit teszel velem? DROMEDÁR ÚR Majd úgy teszek, hogy piíitt. MARGARÉTA Akkor bizony meglátod majd, uram-kincsem, hogy szárnyra kap s röpülni kezd kicsi pintyem. (Megölelik egymást.) 96
