Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Tolnai Ottó: Két új jegyzet Benes Józsefről
Tolnai Ottó Két új jegyzet Benes Józsefről i. Egy Benes-kép Benes kecskeméti háza elé egy falat épített, majd egy kis erdőt is telepített, hogy az E- 5-ös út benzingőzét, kipufogtatott kátrányát-szurkát felfogja valamiféleképpen. Szép kis akácos nőtt immár. Benn az udvarában plusz még sok a gyümölcsfa is. Jó ott cseresznyét szedni. S mégis, mindennek ellenére, olykor, különösen ha műtermében, műterme előtt kiterít egy-egy nagyobb képet, amely újabban immár nem más, mint valóságos kátránypapír, kátránylemez pontosabban, az az érzése az embernek, naiv műkritikusnak, hogy az a tömérdek benzingőz, kipufogtatott korom-kátrány-szurok éppen ott csapódik le, illetve van olyan érzése is az embernek, naiv műkritikusnak, hogy egy csel, illetve hát egy bonyolult alkímikusi eljárás eredményeképpen azokra a nagy lapokra, lemezekre csapatja, kristályosíttatja ki. A nagy festők mindig is maguk állították elő anyagukat, mind afféle alkímikusok a mai napig, akárha saját, külön váladékot termelnének. Benes első képein az akadémián, Belgrádban, mint Dado akkori képein, az 50-es évek elejéről van szó, a Sztálin ellen való fordulás után szinte konfekcióvá váló absztrakcióra való reakcióként is (jóllehet maga Tito valamelyik beszédjében pöröl az absztrakt festők ellen): rút, pasztás, rózsaszín babák. A hangsúly a babák anyagán, hogy úgy mondjam, kaucsuk húsukon-anyagukon van. Attól kezdve immár a mai napig egyfajta saját síkot teremt, olykor megcsapkodva, pasztásan meg is vastagítva azt, saját dekorativitásában mozog. Igazán a legegyszerűbb eljárással, a linóval jut el egyértelműen magához, saját felületéhez, mondhatjuk máris, saját anyagához, saját forma-, illetve figura világához. Megdöbbentőek ezek az első linók. Mondhatnám, én fedeztem fel őket, címlapon, plakáton közöltem az Új Symposionban, majd be is kereteztettem őket, s Maurits képeivel azok határozták meg az ún. hőskor ambientusát. Mondhatnám, én fedeztem fel őket, hiszen amikor a rendőrség megszállta a szerkesztőséget, a falnak támaszkodva sápadtan, hogy össze ne essek, emlékszem, jóllehet másra nemigen, titkárnőnk, aki rajtam kívül még jelen volt ott a Katolikus portai szerkesztőségben, minden bizonnyal többre emlékszik: felpillantottam Benes linójára, immár egy újabb dimenzióját is felfedezve annak. Ezért mondhatnám, többszörösen is, én fedeztem fel őket - és mégsem egészen. Ezek a linók, különösen az egyik, az a kezeit szeme, arca elé emelő figura majd csak a szerkesztőség felszámolásakor, amikor is Sziveri leemeli a falról és hazaviszi, illetve majd csak amikor tovább víve magával, jóllehet már magát is alig cipelve, Budapestre, s ott Bábel című könyvének fedőlapjára helyezi, jóllehet akkor már 1990-et írunk, s Benesnek sok festészeti korszaka játszódott le közben, fedeztetik fel igazán, lesz Munch és Nolde nevezetes, korszak-meghatározó metszeteit idézővé számunkra. 62
