Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Zalán Tibor: Kaland a Nagy Családerdőben
SZÍV - Igen, én mondtam el, hogy mit tettetek vele, szívtelen útonállók. BÖFFENTŐ - Ki beszél? SZIPORKA - Hol beszél? SZÍV - Itt dobogok ennek a kisfiúnak a mellkasában. És ha visszaadjátok a hangját, akkor ismét elhallgatok. BÖFFENTŐ - Nem adjuk vissza a hangját. SZIPORKA - De nem ám! Épp most akarjuk elfelezni. BÖFFENTŐ - És megzabálni.... TÜNDÉR - Nem felezitek el! Nem zabáljátok meg. Azonnal visszaadjátok neki. Különben megharagszom. BÖFFENTŐ - És akkor mi lesz, ha megharagszol? Böff! SZIPORKA - Hú, de megijedtünk tőled! TÜNDÉR - Nem tréfálok. Tőled elveszem a böffentéstudományodat, tőled meg az elektromosságot. Akkor aztán vége a sziporkázásodnak. BÖFFENTŐ - Mi van, ha nem tréfál, Elektromos Sziporkahiéna? SZIPORKA - Ez nem tréfál, Böffentő Sárkány. Amondó vagyok, adjuk vissza ennek a vakarcsnak a hangját. BÖFFENTŐ - Adjuk vissza. Jobb a békesség. Úgysem volt elég erős hang. SZIPORKA - És nem is volt jobb fele, csak rosszabb fele volt. BÖFFENTŐ - Adjuk vissza. SZIPORKA - Adjuk vissza. Nesze, visszaadtuk. TÜNDÉR - Rendben. Ezzel meg is lennénk. Azt ajánlom nektek, útonálló szörnyetegek, hogy táguljatok a birodalmam határáról, mert ha még egyszer találkozunk, nem ússzátok meg ép bőrrel. BÖFFENTŐ - El is megyünk! Olyan helyen egy percig nem maradok, ahol így beszélnek velem. SZIPORKA - Vár bennünket a Családtörő Tündér! Ő szeret minket. TÜNDÉR - Csak menjetek, a ti gonoszságotok az ő birodalmába való. Egyébként, a Családtörő Tündér nem szeret senkit, soha nem is szeretett, és nem is fog szeretni. Épp nektek való az ő jéghideg, gonosz szíve. BÖFFENTŐ - A viszont nem látásra! SZIPORKA - A viszont nem látásra! TÜNDÉR - Úgy legyen! Most pedig indulj, azaz, induljatok, Szív és gyermek, mert telik az éjszaka, és nektek reggelre el kell hagynotok a Nagy Családerdőt. SZÍV - Köszönjük, Tündér, a jóságodat. TÜNDÉR - Köszönjétek a bátorságotoknak és az önfeláldozásotoknak. És annak, hogy ez a kisfiú mert tenni valamit a családi boldogságáért. Megérdemli, hogy megkapja azt, amikor visszatér az övéi közé. SZÍV - És a látása? És a hallása? TÜNDÉR - Induljatok! Útközben megtudtok mindent. SZÍV - Indulás, Dani! PENTATON - Szégyellheted magad, Kakofon, elvenni egy kisgyerek hallását! KAKOFON - Nem kell nekem a hallása, Pentaton, de megmondtam, nem engedhettem csak úgy a jó útra. Mit szólna a Családtörő Tündér, ha megtudná, hogy átengedtem a jó tündérhez egy kisgyereket, és nem vettem el tőle semmit. PENTATON - De most nem hall! És már a látását is elvették tőle. KAKOFON - Ja, Pentaton barátom, a családnak nagy ára van! PENTATON - Nem vagyok a barátod, Kakofon, és nem is leszek. KAKOFON - Még szép. Valaki jön! Várj, felöltöm a baltás rém alakomat. PENTATON - Ne fáradj, ez csak a kisfiú! Jön vissza. Vajon megtalálta a tündért? DANI - Van itt valaki, érzem! Kérem, engedjenek tovább, én csak egy kisfiú vagyok, aki elindult a Családkötő Tündérhez, de útközben elvették a látását, elvették a hallását, elvették a hangját is, így nem tudott eljutni a tündérhez, és ha eljutott volna is, nem tudta volna neki elmondani, hogy mit akar tőle. Most visszakaptam a hangomat, hogy elmondhassam nektek, vissza kell jutnom reggelig az intézetbe, ahonnan megszöktem éjjel, mert meg fognak büntetni a szökésért. PENTATON - Szegény. KAKOFON - A kis hülye! Jól megjárta. 52
