Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Zalán Tibor: Kaland a Nagy Családerdőben
DANI - Hát, ha annyira akarod, Kakofon, vedd el a hallásomat! A tiéd! KAKOFON - Elveszem. Felkészültél? Egy, kettő, három... Hirtelen irtózatos nagy csönd lesz. Sokáig. Aztán nagy váltással a Böffentő Sárkány és az Elektromos Sziporkahiéna tanyáján vagyunk. BÖFFENTŐ - Emberszagot érzek, Elektromos Sziporkahiéna. Ne legyen Böffentő Sárkány Sámuel a nevem, ha nem emberszagot érzek. De mitől lenne itt emberszag? SZIPORKA - Oda se neki, Böffentő Sárkány Sámuel, én egykettőre elhajtom, ha valóban ember az, kigyújtom a haját, elégetem a ruháját, szikráimmal megvakítom. BÖFFENTŐ - Már hallom is a lépteit. SZIPORKA - Előremegyek, hogy neked ne kelljen fáradnod az elüldözésével, Böffentő Sárkány Sámuel. BÖFFENTŐ - Menj, Elektromos Sziporkahiéna, szikrázd össze, rázd meg, kergesd el a szemtelent. SZIPORKA - Na, itt vagy, virágszálam? Akkor most ezt nézd meg! Szikraeső hull rád... Az ördögbe! Meg se kottyan neki. Akkor most a ruhagyújtó trükköt dobom be. A betyárját! A szeme se rebben. Akkor most bevetjük a rázótrükköt. Ennek már hatnia kell! DANI - Jaj! Valami megrázott. Van itt valami? Vagy valaki rázott meg? Van itt valaki? SZIPORKA - Nem látsz a szemedtől? DANI - Valaki megrázott. Kérem, van itt valaki? SZIPORKA - Válaszolj, ha kérdezlek. Nem látsz a szemedtől? DANI - Akárki is vagy, ne rázz meg többé, engedj tovább, el kell jutnom a Családkötő Tündérhez. SZIPORKA - Hiszen ez nem lát. Gyere, Böffentő Sárkány Sámuel, itt van egy gyerek, aki nem lát. BÖFFENTŐ - Pedig van szeme. SZIPORKA - És lehet, hogy nem is hall. BÖFFENTŐ - Most ráböffentek, ha megijed, akkor biztosan hall. Böff! Böff! Böff-böff! A szeme se rebben. Olyan süket ez, mint az ágyú. Roppant különös, hogy egy kisfiú itt bóklászik a Nagy Családerdőben, és se nem lát, se nem hall. DANI - Érzem, hogy van itt valaki. Kérem, ne rázzon meg többször, akárki is ön, én egy kisfiú vagyok, akinek a Családkötő Tündérhez kell mennie, és nem ártok senkinek. Nem látok, mert egy gonosz manónak oda kellett adnom a látásomat. (A szörnyek röhögnek.) Nem hallok, mert egy másik gonosz manó elvette a hallásomat. (A szörnyek még nagyobbat röhögnek.) Akárhogyan is, el kell jutnom a Családkötő Tündérhez, mert szeretném, ha nekem is lenne családom. SZIPORKA - Mit vegyünk el tőle, ha továbbengedjük? BÖFFENTŐ - Engedjük tovább, vagy inkább... együk meg? SZIPORKA - Elég baja van már szegénynek, még meg is együk? Elvből nem eszek meg olyan kisgyerekeket, akiktől elvették a látást és a hallást. Nem lenne sportszerű. Hát, van neked lelked, Böffentő Sárkány Sámuel? BÖFFENTŐ - Hogy van-e, azt nem tudom, de hogy volt, az biztos. Csak nem használtam semmire. Nyilván elsorvadt. Akkor mit csináljunk vele, ha nem esszük meg? SZIPORKA - Engedjük tovább! BÖFFENTŐ - De valamit fizetnie kell azért, hogy továbbengedjük. SZIPORKA - Vegyük el... mondjuk, a hangját. Mása úgyse maradt már. A ruhája nem ér semmit, meg mindkettőnknek kicsi is, a zsebe láthatóan üres, meg itt amúgy sem mennénk semmire a pénzzel. BÖFFENTŐ - Úgy van. Nem is rossz ötlet, Elektromos Sziporkahiéna. Vegyük el a hangját. SZIPORKA - Elvettem. BÖFFENTŐ - Add ide, befalom, és akkor az ötödik fejemnek is jobb hangja lesz. SZIPORKA - A felét megkapod. A másik fele az enyém. BÖFFENTŐ - Na, mit állsz itt? Menj már! Persze, nem hallja. Lökd rá az útra, aztán menjen isten hírével. SZIPORKA - Na, eredj már! Szerencsétlen! Se nem lát, se nem hall, se nem beszél. BÖFFENTŐ - Mit fog vele kezdeni az a nyavalyás Családkötő Tündér? SZIPORKA - Az már legyen az ő baja. Gyere, elrágcsálódunk a hangján. (Röhögnek.) 50
