Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Kiss Anna: Gyöngy Ilona meg a Kisze-villő
ÖRDÖGFI Nem lát! Ennek itt napvilág van! (átérnek a színpad előtt Odaátra, a villő földjére, a homályos színpadra) GYÖNGY ILONA (énekel) Eme fekete víznél, álmukban forgó fáknál, elváltozott madárok, a vízvitte virágok, lapított, nagy kupákból iszom a folyó habját. Ott túlnan a sükjet hegy, talán a hó világol, szél is magától fordul, kelepel szélvitorla, fákon selyemtojások, elváltozott madárok, szárnyaikról a hálót ujjam levágja: olló HÁ KÍGYÓ (előkúszik) Hááááááááááááááááááá ÖRDÖGFI (a rosta alól) Kérdezd tőle, Gyöngy Ilona nénikém, hogy ki van a rosta alatt! GYÖNGY ILONA Te förtelmes Há Kígyó, tudod-é? HÁ KÍGYÓ Hááááááááááááááááááá GYÖNGY ILONA Ha nem tudod, Há Kígyó, fordulj vissza! (megtörténik, töklámpák imbolyognak elő) ÖRDÖGÖCSKE Tőlük is kérdezd! GYÖNGY ILONA Halál rémisztő lámpásai, szóljatok! Ki van a rosta alatt? (tétova, összevissza imbolygás, visszamennek) 32
