Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Kiss Anna: Gyöngy Ilona meg a Kisze-villő
FAZEKAS Hát...! SZAMARAS EMBER Végül is... GYÖNGY ILONA (énekel) a szél homályló tükrökig a víz is törten árad delelni lassan fölmerül a hűvös óraszámlap IBRONKA (énekel) aztán virágba fúj a szél sodor belőle szárnyat imbolygó víz alá merül a hűvös óraszámlap (elvesz egy kosár kalácsot a lányoktól, szétosztja a kicsik közt, akik szelíden rongyolják az ujját szopó ördögfit. Kiveszik szájából az ujját, de az hamar visszadugja. „Kele-kele flízfa"-féle csúfolódások, elhajtják őket a boros kancsóktól. Csikasz a fa mögött, Ibronkán felejti a szemét) IBRONKA (az Ördögfi üstökére) Mikor látott ez fésűt? Nincs testvéred? ÖRDÖGÖCSKE Hm? IBRONKA (megcsikolja) Kicsi vagy, kuka is, fésületlen is, pecsétes is az égett posztó rajtad! ÖRDÖGFI Hm? GYÖNGY ILONA (odahúz a gyerekekhez egy kisszéket, mesél, háttérben a birkanyírás, kalács, bor öröme) Hamburgi posztót, véresét, a boltban miért keresett, mellénykét miért varratott Ciprián, a róka, hát azt nem tudja senki sem, mégsem maradhat ennyiben, csak nem maradhat ennyiben a róka rege róka. Hogy világgá ment Ciprián? Azt én most meg nem mondanám, 25
