Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Kötyköli János (gyomai mese)
Kötyköli János (gyomai mese) Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kötyköli János. Azt módja a felesége Kötyköli Jánosnak:- Ide hallgass, te Kötyköli János. Én most elmegyek a vásárra, de úgy vigyázz a kotló- somra, csibéimre, mint a szemed világára; mert ha nem, hát lesz nemulass!- Sose félj, kedves feleségem - fogadkozott Kötyköli János -, nem lesz abban hiba. Az asszony elment a vásárra, Kötyköli János pedig a csibéket terelgette, hajtogatta; még énekelt is nekik: nem szaladgálsz, nem csipogsz irgumburgum sírni fogsz tyúk-mamához kot kot kot bújjon aki jóllakott minden napra új mesét hallhatnak a jó csibék De bizony a csibék addig szaladgáltak, addig csipogtak, míg Kötyköli János is megunta a dolgot. Cérnát fogott, az egyik kiscsibe lábát a másikához kötötte, azét meg a harmadikhoz - és így tovább, körbe-karikába; a legutolsót pedig odahurkolta tyúkmama sarkantyújához: majd csak elkapirgálnak így is - gondolta -, de nem mennek messzire. Hogy ezt így elvégezte, Kötyköli elálmosodott, és édesdeden elszenderedett. Alig aludhatott egy sort - jön ám a nagy fene héja. Lecsap a héjamadár a tyúkra, viszi-ragadja - de, mert a kiscsibék is hozzá vannak kötve, elragadja tyúkanyót csibéstül és elszáll velük a sűrű fellegeken át. Felébred Kötyköli János, dörzsöli a szemét; de bizony akárhogy dörzsöli - sehol a tyúk, sehol a kiscsibék. Inába szállt a bátorsága nagyon, mert már hallotta az asszony szekere zörgését. Hová fusson, mitévő legyen? Nem sokat gondolkozhatott, beszaladt a házba s bebújt a kemencébe. Hazajön anyjuk, keresi-kutatja: se csibék, se Kötyköli.- Kötyköli János! Hol vagy, te Kötyköli János? Merre bóklálsz, te semmirekellő, hová tetted kotlósomat, csibéimet? Gyere elő, te mákvirág? hadd hasítok szíjat a hátadból! Kötykölinek még a foga is vacogott a meleg kemencében, amikor ezt hallotta.- Az üstöködnél fogva hozlak le a padlásról, úgy tépázlak, te Kötyköli, úgyis tudom, hogy odabújtál! - hajkurászta az asszony. Csak úgy arramenet belenéz a kemencébe s látja ám, hogy odabenn két szem parázslik.- Még van egy kevés parazsam - gondolja majd előbb megrakjuk a kemencét, s utána megkeressük Kötykölit. Azzal már hajigálja is befele a rozsét, a fát; egy nagy hasáb akkorát ütött Kötyköli lábaszárán, hogy a szegény párája feljajdult.- Jaj, édes feleségem, itt vagyok, csak ne bánts.- Jösszte elő mindjárt, lánchordta Kötykölje! - förmedt rá az asszony, és egy virgácsot tüstént felkapott. 13
