Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 6. szám - Tandori Dezső: Az „Évek” című regény + után (Woolf és T. D. +) Az új irályból + (vers)

történetéből a magam irály + vágyának, vágytalan, megfelelően. Hogy a jónéppel a megismerkedős, kérdező.s, másutánaboldogtalan+ kapcsolatosdit- levelezést leszámítva, max. dolgozva, olvasva - mellőzzem. (Mifrancra rímel ezt+?) nem, hogy

„felőlem"! az utolsó londoni lélegzetig felkészítettem magam, hogy tudjam fordítani majd Katharinét, Maryt, Mr. Denham

lelke világáról sem - ösztönösen sem! - feledkeztem.

A szerelem annyi+ is, hogy valakinek a társaságában akarunk mániákusan lenni.

Persze, nem csak ennyi + - de amit ez be tud vezetni,

filemonésbauciszok s más nárciszok mázliján (két lottó ötös egymás után) kívül, kellemetlenebb.

Jó, Uram, a testi szenvedéseket távoztasd tőlem egyébben sokat jól elviselek. És+ De Katharine és Denham,

ha előrelapozva jól láttam, egybekelnek, és nem lesz- túlzás, semmi -, sok minden nem lesz,

és lesz, amit kibekkelnek, de szedik a potyagólokat,

egyikük nem kívánatos órán túl sokat iszik,

a másik, mígnem közönyössé nem válik, családozik, a kapcsolat+ nem tudja őket elemijükből kikanyarítani, bár a gesztenyék, melyeket nem is kikaparni

akartak, bús hangulattal és békén hullni kezdenek életük őszén, s nem egymás francbaelküldésére az arany verőfény.

Mi ketten (feleségem is járt ki Londonba) éreztük már úgy talán, Londonba születni jó lett volna+ De meg mínusz, közben. Én Londonból is megjöttem.

Mesélem az asszonynak Katharine és Denham történetét.

(„Célzásnak ne vedd." Házaspár, negyven év, itt. Kölcsönösen mindenfélék dicsérik nálunk a társassssság keze nyomát, megmentett

madarak lábnyomoka

is áldanak. Nem mondhatok semmi rosszat.)

Talán ezt a nyelvi létezőjjjének adta mogyorója Eliolajcsi-Hejszépem elméle-