Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Borzák Tibor: Szolgálni a nemzetet
Rudnay. A kiváló énekes abban az időben szerényen élt Baján, a zeneiskolában tanított. Szóval sok szép emlék él bennem...- Miért értek véget az aranyidők?- Megromlott a mester egészsége. Nem valami dicséretes dolog, de ettől kezdve megindult a rivalizálás a tagok között a vezetői pozícióért. A művésztelep a Képzőművészeti Alap kezelésébe került, Kun Istvánt nevezték ki gondnoknak, engem pedig a szabadiskola irányításával bíztak meg, ami aztán Rudnay Gyula Képzőművészeti Körré alakult át, és a mai napig létezik, minden nyáron megszervezzük az alkotótáborunkat. A művésztelep 1952 végén szűnt meg, amikor Rudnay visszaköltözött Budapestre.- A megüresedett Vojnich-kúriába pedig „beköltözhetett" Nagy István a műveivel!- De csak később. A képtár létrehozását én javasoltam. Eredetileg az volt az elképzelésem, hogy mindkét bajai kötődésű mester, Rudnay Gyula és Nagy István nevét viselje a képtár, de a muzeológusok végül csak Nagy Istvánról nevezék el az állandó kiállításnak helyet adó képtárat.- Ön viszont utcát neveztetett el Rudnayról!- Nem véletlen!... Rudnay szeretett hozzánk járni, elbeszélgetett a szüleimmel, megivott egy pohár bort az apámmal. Ez az utca régebben az úgynevezett Állatvásár térrel volt határos, amikor beépült a terület, nevet kerestek az utcának. Ekkor álltam elő azzal az ötlettel, hogy viselje Rudnay Gyula nevét. Az 1. számú ház falán - ami időtlen idők óta kocsmaként funkcionál — emléktáblát is avattunk a tiszteletére, én csináltam a domborművet. B. Mikii Ferenc egyik énjét elsősorban a tájképei, lírai vallomásai uralják. Pillanatnyi reflexiók, a táj hangulatának, karakterének festői értelmezései. A valóságnak mégsem impresszionisztikus esetleges kivágatai ezek, hanem az évszaknak megfelelő, állandó érvénnyel bíró jellemzői. Az alkotó belső átérzésével és hevületével hitelesített festői megfogalmazásai. Szín- és formapoézis. A festmények mélyebb koloritjában ott lappang a dráma, fényben fürdő meleg színeiben a szeretetre, a humánumra vágyó alkotó öröme. Útkereséseiben, konfliktusaiban egyre erőteljesebben alakult ki vizuális jelképrendszere: a madár, a fa, a sírkő és a Nap. Felesége halála óta egyre többet foglalkozik az elmúlás gondolatával, visszatérően választja festészete témájaként a temetőket. A táj metamorfózisában az emberi élet örömeiben és drámai fordulataiban B. Mikii a színek és a formák kifejezési eszközeivel talál rá önmagára. Festészete közvetíti a személyes vallomást, sugározza az emberi humánumot, amely minden vizuálisan érzékeny ember számára közel hozza halkszavú és gazdag koloritú művészetét. - Bánszky Pál- Az ön életében szinte minden Rudnay körül forog: növendéke, majd tanársegéde volt, együtt alkottak a művésztelepen, a róla elnevezett utcában lakik. Arról még nem beszélt, hogyan került a képzőművészet közelébe, miért éppen a festészetet választotta?- Édesapám azt szerette volna, hogy építész legyek. Sokat rajzolgattunk együtt, főleg házakat terveztünk. Rajztanáraim közül legnagyobb hatással Balogh Károly bácsi volt rám, kapcsolatba kerültem Ágoston Vencellel, a tanítóképző líceum tanárával, illetve Gáspár Jánossal, a III. Béla Gimnázium tanárával is.- Baja híres festőjével, Nagy Istvánnal nem találkozott?- Dehogynem. Tizenhat éves lehettem, amikor megismerkedtem vele. A Kispandúr- szigeten (ma Petőfi-sziget) rajzolgattam, egyszer csak látom, hogy rávetül egy árnyék a papírra, Nagy István állt meg mögöttem. O is szeretett a szabadban rajzolni. Megengedte, hogy vele tartsak, majd haza is elkísérhettem. A konyhában a felesége, Marcsa néni a piacon vett káposztát pakolászta az asztalon. Érdekes látvány lehetett, mert Nagy István azonnal 80
