Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Olasz Sándor: A regényírói én „stabilizálódása”
Borowski modellhelyzete Sándor Iván életművében is többször fölbukkan. A rászedett, majd új reményeiben is csalódó ember drámáját egy 1980-ban írt esszé („...ha egyszer nevükön nevezhetnénk a dolgokat") is földolgozza.6 A század újabb, másféle abszurdumát Borowski már nem írhatta meg. Dilemmái azonban elevenen élnek Sándor Iván esszéiben és regényeiben. Mi az értelmiség igazi lehetősége? Hol a különbség a túlélés, az élet akadályain átjutás és az etikus magatartás között? Nyakig benne vagyunk a hetvenes évek világában, de aki e kérdésekkel szembesül, már túl is lép rajta. A helyszín határhelyzete köt és elold. A morális közelítés, az oknyomozás és az igazmondás lehetőségének keresése még köt. A léttani irányultság és az összetettebb regénypoétika már elold. Az oldás művelete a Ködlovas ban (1983) fejeződik be. Pedig a kritikai fogadtatás - főként a regény első felével kapcsolatban - nyelvi és kompozicionális kifogásokat is megfogalmazott. Berkes Erzsébet szerint például előbb volt meg az elvont eszme, s csak ezután az epikai anyag. Ám a könyv utolsó száz oldala írói bravúr.7 Györffy Miklós is azt fejtegette, hogy a mű első felében nem alakul ki a hős szuverén világa, története sokáig megfoghatatlan és jellegtelen. A regényvilág centrumába állított, az „eltévedt lovas" magyar mítoszára utaló lovasmotívum sem illeszkedik szervesen a regénybe, mivel konkrétumként mellékes dolog, jelképként pedig azt sugallja, hogy a hős egy kollektívum, a nép képviselője.8 Az ismert Ady-motívumra azonban úgy játszik rá a regény, hogy az egyéni intellektuális pokoljárást hangsúlyozza. A sokféle becsapottság és szétesés után éppen a közösségtől való megfosztottság a jellegadó, s a mű valójában nem tud, nem akar direkt módon reprezentáns hőst teremteni. Ennek ellenére Solt István mégis a század történelmében tévelygő és áldozattá váló ember típusává válik. A Solt István által első személyben előadott történet a harmincas évek Debrecenében indul. A védett, harmonikus miliőben nevelkedő fiú apja tekintélyes orvosprofesszor, anyja kiugrott színésznő. (Az életrajz és a karakter modellként egyértelműen Sántha Kálmán debreceni professzor valós alakjára vezethető vissza. Regényhős és modell kapcsolatát nagyívű esszében Vekerdi László világítja meg.9) Az első fordulat akkor következik be, amikor 1944-ben merész édesanyja kíséretében kalandozza végig a háborús országot. Elhurcolt rokonukat keresik, de az egyre démonikusabbá váló helyzetben menekülniük kell. Előbb autójukat veszik el, majd az anya tüdőembóliában meghal, a fiú pedig félig megfagyva, kimerültén érkezik haza. Solt István kálváriája csak ekkor kezdődik, hiszen hirtelen minden elbizonytalanodik. Apja ugyan biztos pont az életében, de hamarosan - baloldali meggyőződése ellenére - őt is félreállítják. Solt István a katonaságnál (minthogy valóban jól lovagol) huszárszakaszhoz kerül, s itt találkozik újra az úri magyar zűrzavar jellegzetes figurájával, Homonnayval, a gőgös dzsentrivel, akinek szakértelmére, lovas tudományára az új rendben is szükség van. Homonnay innen Solt István életének, sorsának Mefisztója, akire egy ideig nagyobb szükség van, mint a meggyőződéses baloldaliakra. Poszler György tolla akkor is találó, amikor az alakok históriai-politikai-humánus viszonylatrendszerében két végletet jellemez. Hogyan irthatja ki a diktatúra mechanizmusa a lehetséges demokratákat, és hogyan építi be a volt nácikat vagy félnácikat? A történelmi rejtély lényege az egykori illegális kommunisták és az egykori legális nácik egymásra találásában, az erőszak elfogadásában rejlik.10 A huszárszakaszt látszólag azért hozzák létre, mert Sztálin állítólag a hagyományos fegyvernemek megőrzését szorgalmazza. A csapat valójában bűnbak egy nagyszabású koncepciós perhez. Solt Istvánt is letartóztatják, s vád és tárgyalás nélkül négy évig tartják fogva. Közben nyomozók, vizsgálók cserélődnek, némelyik vallató maga is bebörtönzötté válik. A lovasból ekkor lesz igazán ködlovas. Hiszen követhetetlen, értelmezhetetlen szabályok szerint történik minden. Mintha Jancsó Miklós Szegénylegények című filmjének világában járnánk. „Mértani pontossággal berendezett labirintusban áll a kiválasztott ember. 45
