Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Jász Attila: Az örökkévalóság 1 napja
Jász Attila Az örökkévalóság 1 napja Adomány a Mikulásnak Csengetnek. Kinézel az ablakon. Egy Mikulás. Türelmesen vár. Ahogy egy igazi Télapóhoz illik. Egy kicsit elkésett már, de mindegy. Leteszed a könyvet. Egy mai zen szerzetes művét, aki arról ír, hogy az életben maradáshoz szükséges élelem mindig az ember rendelkezésére áll. Hogy alamizsnagyűjtés közben nem volt egyetlen nap, hogy élelmet vagy pénzt ne kapott volna. Miközben papucsban csoszogsz kifelé, még egyszer látod, a Mikulás türelmesen várakozik tovább, és arra gondolsz, a japán kultúra, társadalom mennyire más, a szerzetesek ma is úgy koldulnak, mint ezer évvel ezelőtt. És hogy mi mennyire más világban élünk... Itt megakadsz, mert kiérsz, először a hideg ránt össze, majd a felismerés, a Mikulás helyett egy hajléktalan áll a kapuban. Igaz, Mikulás-szakállú. Mondja is rögtön a mondókáját. Karácsonyra kíván minden jót. És viszont. Kérdezed, elfogad-e egy kis levest. El. A maradék palóclevest, teli finom marhahúsdarabkával, ajánlottad fel nagylelkűen. Teszel hozzá egy darab szalonnát, a piacon vette feleséged a két kis darabot a hó végi fillérekből. Mindegy, neki még ennyi sincs. Literes üvegben a finom leves, kenyér, szalonna. Feleséged még a maradék tortát is odaadná, de nincs mibe csomagolni, nem akarod megváratni. Mész, újabb jókívánságok, a lélek emelkedik, a test araszol vissza a meleg lakásba. Könyvét megkeresi, folytatja. Folytatná, ahol abbahagyta. De elkalandozik, s azon medi- tálgat, hogy Európa zen szerzetesei a hajléktalanok. Másnap feleséged boltba menet, két házzal arrébb, ismerős reklámszatyrot lát a fák alatt. Visszafelé kíváncsiságból belenéz. Benne a teljes adomány. Levesestől-szalonnástól. Hazahozza, kidobja a kukába a megszégyenülés bűnjelét, zacskóstól. Pedig a levest megettétek volna másnap, hogy a kutyáról ne is beszélj. Meg a szalonnáról. (Későn esik le, valójában mit is várt volna ez a hajléktalan Mikulás...) A koppanások titka Bummm. Megdobták az ablakot. Megint. Napok óta dobálják. Kirohansz, körülnézel, senki. Szerencsére nem tört be. Leülsz a gép elé, kaparásznál a billentyűzeten, de újabb koppanás szakítja meg az ihletett mozdulatot. Ideges leszel, nem tudod, most kimenj megnézni vagy... Várod a következő koppanást. Már6
