Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Probatio calami

Oh, mely csudálatos Isten az te dolgod,

Az te tanácsodban nincsen neked másod, Mindent arra vihetsz, az mint akarod,

Mert nincsen tehozzád senki hasonlatos.

Mint reggeli nap fényük hogy megörvendeztetsz, Avagy virágokat harmattal önthetsz,

Emböröket azzal ugyan gyönyörködtetsz,

És most, ha akarod, meg is keseríthetsz.28

A

Ellenségimnek sokaságán,

Csak kesergek álnokságán,

Mérges nyelvek megmardosván,

Sebeimet tapogatván.

Jó hallja fohászkodását,

Mindönöknek óhajtását,

Eltörli immár siralmát,

Szömöknek könnyhullatását.

Az kivel én elszenvedtem,

Azzal együtt esedezem,

Ne hagyj immár én Istenem,

Szent felséged igen kérem.

Szép szín alatt hozzám jünnek,

Hírelkedvén megkerülnek,

Ha mint tőlem kivehetnek,

Ahhoz sokkal többet tesznek.29

Istennek szent fia, az te segítségedben bíztunk szükségünknek idején.

Meg ne utáljad az mi könyörgésünket,

de szabadíts meg az minket minden veszödelemtűl, kegyelmes Krisztus.

*

Bizonytalan voltát, világ állapotjának változásait látván, és minden állatoknak, kik ma egészségben vadnak, holnap esnek torkába az halálnak...30

*

Embör, Isten alkotmánya,

Halál élted majd elhányja,

Mert szívednek ily kis gondja Az örök boldogságra.

28 IV. 1508. c/ 1671. 243. A verssorok összefolynak, csak a két strófa különül el.

29 IV. 1508. c/ 1671.260. Az utolsó strófát más kéz jegyezte le. Itt is az egyes sorok összefolynak, csak a versszakok különülnek el.

30 IV. 1508. c/ 1672. 1-2.

100