Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Tandori Dezső: Gergely-naptár fahangra

feleli, hát... ha már az a kettéhasadtság megvan, hogy hol ezt, hol amazt hiszem megcselekedendőnek, ahogy Artaud mondta, fekvő testhelyzetben mások a képzeteink (nekem egyfelől teljesen kafkaiak, hogy tehát „semmit"! másfelől hedonisták), akkor nem sokat szólhat az ember. XI. Toldás. És most persze, hogy egy korty bort meginni lenne jó, nem egy gyomorkavaró kávét. De a második bögre már nem is ilyen. 67 évesen nekem se lenne szabad, hogy ilyen legyen: „És ha megszentülök se fogják elismerni, megemlegetni, forgatni tűnődve épp a legfilozofikusabb szak-elmék, a legelhiva- tottabb szak-monatigne-isták, hogy filozófia, hogy Montaigne, legalább nagyon- nagyon távolból az, nem lenne szabad magát ezen emésztenie a figurának. Ha valakinek ez boldogságára van, s annyira nem figyel, hogy ezt sem vette észre: megszervezem azt az örömet: emészti. Hogy ez aztán zenóni, mégis anti-zenóni, hogy ez aztán a guanó-lerakódásos végtelenelmélet-e, meg hogy a korábbi, szellemlétezéslehetőségünket megterem­tő „nagyok" hogyan emésztődtek, nem tudom. Hogy rólam is tudni lehessen valamit, az abszurd összképet kéne adnom, mely azonban a monumentális alko­tások némi nevetségességét hordozza, csak szándékában is, mindig, így mara­dunk a matekesszében megkísérelt végtelenfogalomnál: oda-vissza elérhetetlen, tehát nemcsak az összeadás reménytelen, hanem a kivonás is. Tehát nagyon jól élhető a „három-négy deci bor, az csak egészséges" felfogás; „a művelődjünk szívünk szerint, de a gyakorlatot ne feledjük". Bár ezt J. A. meg­mondta. A hűvös, örökkévaló dolgok közti őgyelgésről meg a palánkok közt, vagy hol, szárnyaló (ha igaz) munka el nem feledéséről, azért. De, salingerien szólva, megéheztem, kapjon be a figura ám egy pár mustáros virslit. (Kenyér nélkül; mert akkor miért nem iszik??) A buszmegállóban megint eső lesz, aztán meg. Viszek ernyőt. Fákat nem hur- colászhatunk magunk felett mégse. 2005 augusztusában 30

Next

/
Thumbnails
Contents