Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Tandori Dezső: Gergely-naptár fahangra
1. az egyik hérakleitoszi „fél", 2. maga Hérakleitosz, a folyó 3. a másik „fél". Itt a rejtvénykérdés az lehet: „melyik fél sosem ugyanaz"? De ez megvolt már a matekdolgozatban. Tovább megyek: ha egyetlen part az egész (bekeretezett tér), addig marad egyetlen, míg Hérakleitosz folyója át nem szeli. (Hallom: árvizek vannak, ez a figura meg ilyennel jön...) Igen ám, de akkor egyszer sem léphetek ugyanarra a partra. Vagy mégis? Egyszer igen? Nem, ugyanazon a parton csak állhatok. Ha már lépek, az másik part érintése. Tehát, abszurd módon, ugyanabba a folyóba „egyszer" kétségkívül léphetek, de ugyanarra a partra, ha a hérakleitoszi szempont jelen van, nem léphetek, ott csak állhatok. (Nagy kérdés, nem tudok válaszolni rá, mi az, hogy „a hérakleitoszi szempont van jelen", vagy „a zenóni szempont van jelen". A világ drasztikumként létezik, tehát nem is foglalkozik vele; az elméletre hagyja, sőt, nem is törődik az elmélettel sem, így. Csak a gyakori (drasztikus) elmélettel. Azzal, aminek haszna van. S ez a részéről jogos is. Persze, hogy nem lehet (fájó) „rázúdítania valakire az egész életét a figurának". Ezt a nézetet mégsem fogadom el, mondom italtalan keménységgel. De a nézet sem fog változni. IX. És akkor itt ez, érzem, ahogy éreztem, hogy még meg kell csinálnom, mielőtt bérmunkákba fognék (ha ebbe, ha amabba), véget ér, kifut. A dosszié, egy narancssárga dosszié matériája érintetlen marad, alig 10 lapnyi jegyzetet használtam fel. Az írásnak megvan az az egzisztencializmusa, ami a gyakorlati életnek nincs. Ez is kegyetlen mondás, mert képzeljünk el hangulati, fizikális stb. „jeleneteket", kapcsolatokat, hát bárki kikérné magának, hogy ő tételkipipálásos alapon járna el. Ha nem is, azt mondom, ennek ellenére: a légi semmi állandó alakkal „való" felruházása mégis a költők (Hölderlin) műve csak (zenészeké, színészeké, festőké, szobrászoké, táncosoké a színpadon stb.). A légi semmi, mely a drasztikusan meglévő jegyzetpapírok közti üres teret kitöltötte, elfogyott. Nem örülök. Nem mondhattam el, milyen az a fajta „nem jön létre a pont", ha az ember vár és vár, és vár, hosszú ideje hiába vár a neki legfontosabb 2 könyve megjelenésére. Az Elektromos Művek válaszára. Csekélység a honorárium jötte. De ez mind csekélység. Az ember vár és vár arra, hogy akar-e új madárkát. Várja, 28
