Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Bálint Péter: Európa a lelkekben pusztul el
Bálint Péter Európa a lelkekben pusztul el (Tűnődések Márai Kassai őrjáratáról és Napnyugati őrjáratáról) Az őrjáratot többnyire a fegyveres testületeknél szervezik, kis létszámú alkalmi kötelékből, s olyan objektum körül járnak tagjai egy bizonyos útvonalat követve, amelyikben a nagy nyilvánosság, a nemkívánt elemek elől igyekeznek elrejteni bizonyos titkokat: fegyverarzenált, hadműveleti térképeket, logisztikai terveket és különféle parancsokat az egyes rendkívüli hadiesemények esetére. Az őrjáratnak emellett, miként a szóban is benne foglaltatik, egyfajta folyamatos őrzés, jól szervezett védés, rendszeres ellenőrzés, szigorú rendfenntartás és a szolgálatot teljesítő őrökre bízott dolgokkal pontosan elszámolni tudás az értelme. Az őrjáratban levőktől éberséget és felelősségérzetet, önbizalmat és egyfajta „hősiességet" is megkíván a különleges feladat teljesítése; amennyiben félvállról veszik, és hanyagul teljesítik a feladatot, vagy nem észlelik időben az ellenség manővereit, súlyos kötelemmulasztást követnek el, amiért felelniük kell a hadbíróság előtt. Az őrjáratban önként vállalt részvétel nem csökkenti az éberségnek és a kötelességtudatnak azt a fokát, melyet a katonai fegyelem megkövetel a szolgálatot teljesítőktől; ellenben a hősiesség, az elszántság, a közösség érdekeiért és biztonságáért szolgálni tudás olyan elemi erejéről és magas hőfokon izzásáról tanúskodik, amilyenért hála és kitüntető szeretet jár a köztől. Az Ady-féle strázsaszerep, melyet bizonyos szempontból követendő példának tekint Márai, maga is olyasfajta szolgálat és örökség, melyet tudatosan, szívvel-lélekkel kell vállalni, s nem véletlen, hogy mindkét művét: a Napnyugati őrjáratot (1936) és a Kassai őrjáratot (1941), a második világháború előestéjén és kiteljesedésekor kezdte írni, amikor az európai műveltségen: vagyis alkotásmánián és formakultúrán, görögségben fogant szellemi kölcsönhatáson és keresztény hitvilágon felnőtt ember, a teljes világégés előtti utolsó pillanatban óhajtja számba venni: mit is adott a világnak Európa, s mit is veszít a világ e kontinens műveltségének szertefoszlásával. „Ezt még felírom, hogy emléke maradjon. Valamit meg kell értenem, ezért írom fel" - kezdi a Kassai őrjáratot Márai a felírás szó e kettős értelmével, játékos s egyben halálosan komoly kötelmével. Felírni valamit a múlhatatlanság és az igazodás igényével, az isteni törvényt szokás, kizárólag kőbe, ahogy Mózes kapta a törvényeket őrző táblákat; vagy az erkölcsi szilárdságot próbára tevő tartozást szokás az irkába, hogy az ember pontosan emlékezzen, kinek és mennyivel tartozik, s mikorra kell lerónia az adósságát, akár a kamatokkal együtt. Mindkét eset előfordul valamiképpen e kötetekben; bár Márai saját vallomása szerint nem gyakorló hívő, de nem is „istentelen", a keresztény erkölcsi normákon szocializálódott író, egyszerre szedi lajstromba, hogy miféle neveltetési elvek, 57
