Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Lőrinczy Huba: A nimfa és a követné (Adalékok két Márai-regény önéletrajzi hátteréhez)

melyet jelentett, s melynek mind lelkesebb hívei és szószólói akadtak - természetesen tovább is foglalkoztatott."17 Jegyezzük ide: e részlet mindkét szereplőjében, az íróban és a muzsikusban egyaránt, magára Máraira ismerhetünk. A regény íróalakja - a fikció szerint - 1942 karácsonyán pillant vissza a nyolc-tíz évvel korábban történtekre, vagyis a harmincas esztendők közepének bizonyos eseményeire. Márai akkortájt ismerkedett meg Cerrutiékkal, lett vendége társaságuknak, s nevét is akkortájt kapta szárnyára a hír. S ugyancsak Márai volt az, kinek az évtized vége felé mindinkább elment a kedve a társasági élettől, azért is, mert hívta a munkája. A két figura e ponton egymásba mosódik. - Az itteni beszélő, az íróhős azonban mást is tud: „A hölgy, kinek társaságában Z.-t megismertem, a háború második évében férjével, a diplomatával már semleges külföldre költözött."18 Emlékeztetőül: a Cerruti házaspár 1941-ben, Jugoszlávia lerohanása után távozott Nyugatra.19

S vajon minő „viszony" állott fönn „Z." és „E.", az ünnepelt zenész és az ünnepelt szépasszony között? Ez már a muzsikus emlékiratából világlik ki. A látszat szerint a lehető legbanálisabb história volt az övék. „A híres művész, a társaságbeli művelt, szép asszony, az öregedő diplomata férj - milyen eszményi háromszög volt ez! Ki gondolhatott másra, mint viszonyra, a szó mindennapos, közönséges értelmében, a szerelmi társasjátékok egyikére, amilyent számtalanszor, közönnyel rendez és alakít az élet?"20 (NB.: „...az öregedő diplomata férj..." Vittorio Cerruti másik hasonmása, ki mindvégig a háttérben marad, s csupán futólag említtetik.) Csakhogy a látszat ellenében a valóság jóval több is, jóval kevesebb is - merőben más. „E." és „Z." közt a „nyolc év" során21 (ezt az időtartamot a szöveg utóbb - a Márainál szokásos következetlenséggel - „négy esztendő"-re csökkenti...22) nem történt semmi, nem jött létre testi kapcsolat: a férfi kizárólag „...a zenével szeret"-ett, ők ketten csak a zenében szeretkeztek.23 (Hozzuk szóba sietősen: a muzsika félelmetes, erotizáló hatalmát, a zenével és a zenében szeretést és szeretkezést Tolsztoj a Kreutzer szonátában, Thomas Mann A Buddenbrook-ház Gerda-feje- zeteiben és Tristan című elbeszélésében, maga Márai pedig A gyertyák csonkig égnek című regényében úgyszintén ábrázolta.) Nem is történhetett másként, s a legkevésbé sem az „öregedő diplomata férj", „Z." barátja miatt. Maga „E." volt az akadály, „...a vad, dús és lágy szőkeség"-ű, „...szemének sötét tüzé"-vel hódító, „...északi testének vakító, túlzott fehérségével tündök"-lő asszony.24 A kihívó, élveteg külsejű dáma ugyanis „...beteg volt, hideg, egyfajta gyönyörű, tündéri nyomorék"25 -„Frigid!"26 Azon nők közé tartozott, „...akik csak rejtve, felszabadultan, a távolban és messzeségben, test nélkül, következmények nélkül tudják lelkesen adni gyöngédségüket - csak így és ilyenkor tudott félelem és tartózkodás nélkül, szenvedélyesen viselkedni"27 - levelekben, telefonbeszélgetésekben, a zenehallgatás keltette mámorban 28 Földi, testi vágyakra képtelen felelni, ezért járnak rendre rosszul a bűvkörébe tévedt, érette epekedő férfiak, köztük „Z." is. A muzsikus végül belebetegszik, majdnem belehal ebbe a kapcsolatba (és önnön tökélyvágyába), úgy gyógyul föl, hogy valóságosan és jelképesen megbénul, de marad ereje kitépni magát ez életellenes „viszonyból".

(Mellékesen említjük: „Z." egyben-másban Bartók Bélára is hasonlít: világhírű zeneszerző és zongoraművész, népdalokat gyűjt, a Zeneakadémián tanít, utóbb elhallgat, visszavonul, s emigrációban hal meg. Története azonban így is mindenekelőtt Márai Sándorról beszél.)

Csakugyan „frigid" lett volna Paulay Erzsébet? Volt valaminő szerelemféle közte és Márai között? Atkos is lett volna Márai számára kettejük kapcsolata? Oly kérdések ezek, amelyekre nincsen, s immár soha nem is lesz hiteles válasz. Egy bizonyos csupán: Tolnay Károly A nővér olvastán is teljes joggal írhatta volna Elisabetta Cerrutinak: „E." Magára emlékeztet...

55