Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Tandori Dezső: A „Töredék” második része

Tandori Dezső

A „Töredék" második része

Tóth Ákos, az oly sok mindenre figyelő „fiatal" szegedi irodalomtörténész állapította meg, hogy szinte kizárólagos rendhagyóságaim egyike a mai szép- irodalom színen: a „teljes" embert próbálom írni. Nem hasonlatot (szerintem a latolás: hasi; „minden hason lat" - régi súlymérő eszköz), nem parabolát, paradigmát, nem vetületet, nem stilizacciót, nem közéleti tündökletet vagy zaccot stb. Hanem átül zéig etc. Hát nem tudom (tudom-e ezt?).----Mivel korántsem némely félmúltbéli, kritikainak nehezen nevezhető „események" késztettek egy tervem feladására, másik lehetőségemhez kellett nyúlnom (a nem oly sok közül). Elmarad kényszerűen (ah, könyvkiadás) a Gergely-nap- táram mint könyv. Címe az lett volna, és másképp írva, persze, a munka maga, másképp, mint akár itt is volt, az lett volna: Ä KOMPLETT Tandori. Alcíme pedig: KOMPLETT EZ? Nos, nyilván vicc, de mégse. Mert kompletto grosszó nem írható meg élő ember által önmaga úgy, hogy... nem folytatom. Más emberek (kiadók, szerelmek; pénzügyei, hovatartozásai ennek az embernek, véleményei - ma!), más elképzelések, más másságok - kevesebb lett volna, mint komplett (az a könyv). így az Esó'hasábjain a „Töredék" első része (első részének egy része) került feldolgozásra, s a krumpli második adag hasábra való nagyobbik fele (de nem nagy terjedelemben) itt jön mint felforrósítvány, találmány. Semmi találmány, mondom, csak - ld. az iménti szót. Kezdjük hát!

Nem minden nap megy az ilyen írás. Kell-e hozzá valami különös? Bánat, netán pihentség éppen? Kell-e a „most már tényleg ne húzzuk-halasszuk"? Bánat? Nem bánat az az érzéketlenség, érzéstelenség, mely most enyém, s amit így szoktam nevezni, az Esó'-vezérmotívum is ez volt:

ÉLVE MEGSZŰNTEM.

(Ha rövid, ha hossz í-vel, írtam stb.)

Gondolok helyekre, ahol jártam - de jó, hogy ezek a dolgok el vannak intézve. (Párizs, London, Koppenhága, német városok, angol vidékek, magyar vidékek - módjával.) (Vidék = táj.) A budapesti vidék nincs elintézve. Itt van az, hogy semmilyen irányba nem bírok menni igazán, mégis muszáj, mert itthon maradni se bírok. Nem az, hogy kihalt, nem az, hogy unom - más. Ez az élve megszűnés. Természetesen azért igen aktív (?) is tudok lenni. Bár inkább emlékeimben. Vannak, akikre-amikre sokat gondolok, én nem tudom... évek... huszonkét éves koromból. De hiszen boldogtalanul is boldog voltam én akkor (Füst Milán szelle46