Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Ferenczes István: Esteban Zazpi de Vascos
Megélni, hisz úgy viszket Minden, legfőképpen a száj - Minek néki a kisebb Ha jól ityeg a fityeg S övé lehet a kupleráj Egészt - fel ott forradott O volt ott a genitális. Sátánhoz is járhatott, Ekképp lett a legnagyobb: Nemcsak kúr, de gyilkolász is! Cartagena, 1812 A honvágyról A nevedet sem tudom kimondani, Te ország, te messzi komp-haza, Pedig úgy fájsz, mint hajója roncsai A tengerésznek, kit a partra Dobott megcsonkítottan az óceán, Némán, idegenül néz vissza már, Hiába énekel a csábos hableány - Szeméből kihalt a láthatár... Pedig ma ki akartalak mondani, Akár a szerelmet, a vágyat, Mely éget és egyre jobban szomjasít - Rólad az álom is csak látszat, Alázat: holnap már gyalázat A messzi valaminek romjain - Többé nem leljük soha azt a házat, Hol tisztán ki tudunk mondani... A Csendes-óceán partján, Trujillo, 1816 Perenczes István átköltései
