Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Ferenczes István: Esteban Zazpi de Vascos
Tavasz volt hódítón áradt a dohányvirág De ő hiába várt mintha lenne vén immár Santiagóra gondolt a lány Kit forrón áhított máshol kereste a nőt Ki utána vágyakozott balgán hívta őt... Santiagóba indult a lány Emezt is jó lenne látni hátha nem múlna Amazért buzgón imádkozva szinte futva Santiagóba loholt a lány Hosszú hosszú volt az út sokszor hullt porába Kereste ezt is kereste azt is hiába Santiagóba menet a lány Elmúlt a tavasz s nem tudni véle mint esett Talán üdvözült mennybe szállt talán megesett Santiagóba ért-e a lány Talán Szent Ferenc leánya talán rima lett Gyönyörű mindnek kinek tűz kinek amulett Santiagóban eltűnt a lány Santiago de Compostella, 1769 Búcsú Spanyolországtól (Versos de arte maior) Kilöktél magadból Spanyolország, mintha leprás vagy orgyilkos lennék, hátat, ülepet fordítasz felénk, s azt hiszed, hogy mi vagyunk a csonkák, hogy teérted héthatáron túlról csorog majd a nyálunk, könnyet fakaszt a bánat, kéklő honvágy gyúr sarat a pusztító, hosszú, hosszú útból... Ég veled, mostohába hűlt honom, Toledo, Madrid, Burgos, Cordoba és Sierráknak hóba őszült orma, elszivárog időd a négy folyón:
